Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - KONTUR PÁL (Fidesz):
2470 DR. KÉKESI TIBOR (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Úgy érzem, hogy az utóbbi néhány hozzás zólásban - Béki képviselő asszony hozzászólását például nem ideértve - elég sok blöfföt hallottam, hogy csak visszautaljak a szlovákiai népességet, illetve a foglalkoztatottak körét valószínűsítő számra, és most is hallottunk egy olyat, hogy csekély 3,3 mi llió nyugdíjas él a létminimumon, és ezen túl még 340 ezer egyébként a létminimum alatt. Azt nem is tudtuk meg, hogy mennyi az, amennyi egyébként a létminimum felett él, miközben összesen nincsen ennyi nyugdíjas. Tehát egy pici önmérsékletre szeretném inte ni magunkat, hogy mielőtt fölolvasunk, bemondunk egy számot, legalább pontosítsuk, hogy ne azt az érzetet keltsük, hogy ezek teljesen légből kapott, ad hoc értékek. A másik dolog - visszahivatkozva Béki képviselő asszony mondandójára : azt gondolom, sajná lhatjuk éppen a járulékfizetőket, hogy mostantól kezdve csak ők fogják úgymond viselni a gyed terheit, de eddig évtizedeken keresztül vagy évtizeden keresztül az összes adófizető viselte ennek a terheit. Azt az összefüggést egyébként elfogadva, ami elhangz ott, azt gondolom, hogy egy ilyen jövedelem után, meghosszabbított táppénz jelleggel fizetett ellátmánynak igenis ott van a helye, ahol az szükséges. És ha hiány volt az egészségügyi kasszában, akkor a múltban is és majd a jövőben is ugyanazok az adófizető k, akik eddig viselték, fogják megfizetni ezt a különbözetet, ami az egészségügyi alapból nem biztosítható. Elnök úr, köszönöm a szót. ELNÖK (dr. Áder János) : Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tis ztelt Ház! Én nem nagyon szerettem volna már Vígh Ilona képviselőtársammal folytatni ezt a polémiát, mert valahányszor mondunk valamit, ő felveszi a telefonját, ott nyilván bemondják neki a helyes választ, és akkor ő azt elmondja. Ennek két baja van: egyré szt magas lesz a telefonszámlája, másrészt pedig akkor se a jót mondják be neki. (Vígh Ilona: Ne tessék aggódni!) De hát ezt azért nem állhatom meg szó nélkül, ezt a 13. havi nyugdíjat. A 13. havi nyugdíj ügyében 2001 őszén Takács Imre szocialista képvisel ő interpellálta Varga Mihály fideszes pénzügyminisztert, és a pénzügyminiszter úr a kormány nevében elutasította. Szó nem volt a Szocialista Párt kampánya előtt 13. havi nyugdíjról a 2002es választási kampányban. Az igaz, hogy amikor önök elvesztették a v álasztást, akkor a már ügyvivőként működő kormány gyorsan beterjesztette ezt a rendelkezést, mondván, hogy most akkor ő ezt gyorsan megcsinálja. Tehát hogy a következő hivatalba lépő kormány kontójára önök ezt megpróbálták megcsinálni, ez valóban igaz, abb an a nem egészen egy hónapban, ami a választás elvesztése és az új kormány megalakulása között még rendelkezésükre állt, de azért azt talán mégsem gondolnám úgy, hogy a polgári kormány vindikálhatná magának a 13. havi nyugdíj bevezetésének dicsőségét. Spiá k Ibolya képviselő asszonynak meg csak annyit szeretnék mondani, hogy én nem lepődtem meg különösebben azon az adaton, hogy ma több 50 és 65 év közötti férfi hal meg, mint 1930ban, tudniillik ha valaki 1930ban 35 éves korában tüdőbajban meghalt, annak má r nem állt módjában 50 éves korában meghalni. (Dr. Spiák Ibolya: Most.) Most. Most már megérik az 50 éves kort a férfiak, képviselő asszony, és 50 és 65 év között többen halnak meg, mint 1930ban, amikor nem érte meg ennyi férfi az 50 éves kort. Köszönöm s zépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Kontur Pál képviselő úr következik. KONTUR PÁL (Fidesz) :
