Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz):
2467 A kormány csak megszorításokban tud gondolkodni, figyelmen kívül hagyva, hogy a lakosság már nem képes újabb terhek elvi selésére. Persze, a gazdasági stabilitásnak ára van, de ésszerű és tisztességes javaslate az, hogy a legjobban nélkülöző rétegekkel kellene megfizettetni a szükséges gazdasági egyensúly árát. Elgondolkodtake azon, tisztelt döntéshozó képviselőtársaim, ho gy éppen azokkal szemben tesznek megszorító intézkedéseket, akik vétlenek mind a nemzetközi, mind a hazai pénzügyi válság kialakulásában? - akik egész életükben dolgoztak és dolgoznak, akik több évtizeden keresztül fizették az adót és a járulékot. Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési képviselőként és orvosként egyaránt hivatásom, hogy legjobb tudásom szerint képviseljem és szolgáljam az emberek érdekeit, hiszen erre tettem esküt, fogadalmat. Az orvosnak ahhoz, hogy kezelni tudja a betegséget, először a diagnózist kell megállapítania. Amikor ez elmarad, vagy nem helyes a diagnózis felállítása, a beteget félrekezelik, az nem fog meggyógyulni, hanem még betegebb lesz, és belepusztulhat a kórba. Most vészhelyzet van, és ez nem egy szappanopera legújabb epizó dja, hanem maga a magyar valóság. A szemfényvesztő látszatpolitizálás, a költségvetési számok kozmetikázása már nem segít az országon. Az IMFhitellel elhárul ugyan a magyar államcsődveszély, de az ország továbbra is beteg marad. A 2009es költségvetést me galapozó törvénytervezet pedig nem ad megfelelő orvoslást a Magyarország előtt álló bajokra. Az előirányzott javaslatok nemhogy enyhítenék a magyar társadalom válságát, hanem még jobban elmélyítik azt. A magyar közösségi problémák orvoslása helyett a globá lis tőkeérdek kiszolgálása folyik. (13.00) Ez a gazdaságpolitika nem vezet máshová, mint a társadalom teljes leépüléséhez, a magyar emberek totális elszegényítéséhez. Kérdezem: hogyan lehet bizonytalanságlétben jövőt építeni, gyermeket nevelni, családot ös szetartani egy olyan országban, ahol nap mint nap dolgozók ezrei válnak munkanélkülivé, ahol komoly megélhetési gondokkal küszködnek az emberek? Önök, tisztelt MSZPs képviselőtársaim, akik kampánypropagandájukban éveken keresztül szociális érzékenységükrő l biztosították az állampolgárokat, nagyon káros, antiszociális gazdaságpolitikát képviselnek Az átdolgozott költségvetési terv is bizonyítéka annak, hogy a kisebbségi kormány nem a dolgozók, a családok, a nyugdíjasok, a nélkülözők érdekeit képviseli, ugya nis a kormány bátran és igazságtalanul veszi el a pénzt a legrászorultabbaktól. A gazdasági válság legnagyobb veszélye a növekvő munkanélküliség. Nézzük, hogy mit jelent a munkanélküliség egy gyakorló orvos szemével! A mai magyar társadalomra már egyébként is jellemző, hogy nagyok az egyes társadalmi csoportok közötti különbségek. Minden korábbinál reménytelenebb a legiskolázatlanabb munkanélküli rétegek helyzete. A munkaerőpiacról kiszorulók körében az idő előtti egészségromlás, az ebből következő munkakép telenség rendkívüli méreteket öltött. A szív- és érrendszeri halálozás kockázata háromszor, az emésztőszervi ötször nagyobb, mint a magasabb státusúak körében. A várható élettartam különbsége a magas és legalacsonyabb státusúak között 17 életév. A leszakad ás valódi súlyát azonban az jelzi, hogy az ország népességének jelentős hányada aktív éveinek teljében betegszik meg, válik munkaképtelenné, illetve hal meg. Nem tudom, hogy tudjáke, de 2006ban több férfi halt meg Magyarországon 50 és 65 éves kora között , mint 1930ban. 2002 óta a magyarok mentális, lelki közérzete romlott, több a depressziós, a stresszel sikertelenül küzdő ember. Az egyéni boldoguláshoz pedig, az esélyegyenlőtlenségek leküzdéséhez nélkülözhetetlen az élet eseményei feletti kontroll megsz erzésének képessége. Erre azonban a szorongásait betegségre váltó depressziós ember képtelen. A gazdasági válság, a társadalmi krízisek kapcsán a munkanélküliség, az elszegényedés a bajok medikalizálódásához vezetnek. A szociális terhek humanitárius katasz trófát okoznak, és rázúdulnak majd az egészségügyre. De gyakorló orvosként egyszerűbben és szemléletesebben is fogalmazhatok. A betegségeivel küszködő, rosszul táplált, pénz hiányában gyógyszereit nem szedő idős ember előbbutóbb kórházba kerül. Ha a cukor- vagy szívbeteg ember anyagi helyzete rosszabbodik, és már
