Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - LENGYEL ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Áder János): - VÉGH TIBOR (MSZP):
2464 Kibővült tavasz óta ez a törvényhely azzal, hogy lehet faktoráltatni , de természetesen az engedményesnek be kell mutatnia a nullás igazolását az eredeti engedményezőnek. Ez kicsit túl szakszerűen hangzik, majd megpróbálom jobban elmondani. Tehát ha az az alvállalkozó, aki el kívánja adni a követelését, mert momentán túl ho sszú az a fizetési határidő, amivel egyébként az ajánlatkérővel vagy a fővállalkozóval tudott szerződni, eladhatja a követelését; de faktoráltatni csak akkor tudja majd az engedményes, hogyha bemutatja az eredeti vagy a kifizetés napján fennálló nullás adó igazolást. Egy probléma van ezzel: nincs már jogviszony az engedményes és az engedményező között abban a pillanatban, amikor ő be fogja nyújtani - mondjuk, az önkormányzatnak - ezt a követelést, tehát ez megoldatlan. Vagy továbbfaktoráltatja, mert ő úgy lá tja, hogy most még neki nem éri meg, vagy úgy látja, hogy bizonytalan ennek a követelésnek a sorsa - tehát továbbfaktoráltatja , nyilvánvalóan máris elveszett az a gazdasági haszon, amit mondjuk, egy beruházáson egy alvállalkozó tudott realizálni, és egy kis pici, apró hólabda elindul. De ilyen hólabdából lehet a nagy lavina, mint ahogy láthatjuk ma a világban. Tehát jó megoldásnak tűnik, hogy legyen köztartozásmentes adósok listája, de ez igazából a hazai vállalkozások likviditási problémáit nem fogja meg oldani. Nem is ennek a törvénynek kell megoldani, de ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk erről a dologról. Kérdés az, hogy ki lehet majd rajta ezen a köztartozásmentes listán. A bizottsági ülésen az államtitkár úrnak elmondtam egy példát, nyilván nem az érd ekes, hogy ki áll a dolog háta mögött, hanem az a lényeg, hogy hogyan is működik az APEHünk, aminél nyilván lehet jobban is működtetni. Egy magánszemély 2008 májusában adótöbbletet, adótúlfizetést igényel vissza, majd választ kap, hogy pénzt nem adunk vis sza, mert hogy ön 2003ban elfelejtett adóbevallást benyújtani. A szörnyű tény az, hogy igen, de később ezt pótolta a magánszemély, és majd 20052006ban az APEH vissza is fizette neki egyébként a túlfizetéseit, csak most eszmélt öt év után, hogy hoppá, ez az úriember - úgy tűnik - mintha elfelejtett volna adóbevallást adni. Nem felejtette el, hanem egy másik megyéhez nyújtotta be, és mire odaért, picit elkallódott ez az adóbevallás. Tehát a köztartozást nem felhalmozók listájánál az a kérdés, hogy ez a mag ánszemély mikor szerepelhetne a 20032008 közötti intervallumban ezen a listán. 2008ban nyilván nem, hiszen felfedezték, hogy ő majdnem hogy adót akart csalni, 20052006ban, viszont nyilván szerepelhetne, holott jóllehet a helyzet akkor is fennállt. Tehá t csak biztatni szeretném, és felajánlanám a segítségemet a pénzügyi kormányzatnak - meg a szigorú tekintetemet - ebben az ügyben, hogy figyeljünk oda erre jobban. Végezetül egy nem szakpolitikai kérdésről szeretnék szólni. Itt ma nagyon sokan előttem - eg y nem kifejezetten szakpolitikai kérdésről - elmondták a családtámogatások rendszerével kapcsolatban a 8. § hibáját, már történetesen azt, hogy ad családi pótlékot a tehetősebb családok gyermekeinek is. Kedves demokrata barátaim, szabad és szociáldemokrata barátaim, aki demokrata, azt gondolom, legyen otthon is demokrata! Magyarul, lehet valaki családbarát, a családi adózás híve, de illene tudomásul venni, hogy a családi pótlék nem a családfőé, aki ma éppen jól keres, de ez nem volt és nem lesz mindig így. A családi pótlék a gyermeket illeti meg az én felfogásom szerint. Persze tudjuk jól, hogy vannak olyan populációk Magyarországon, ahol ezt nem veszik figyelembe, és másra költik ezt a családi pótlékot, hogy ne mondjak durva példát, mondjuk, cigarettára köl tik - és elnézést a dohányosoktól. Ugye, milyen szörnyű ez? Szögezzük le még egyszer: tehát a családi pótlék nem a családfőé, arról nem mondhat le, bár ha megkapta, adja oda más gyerekének. Azt gondolom, túl macsó, és nem túl szabadelvű az a szemlélet, aho l a családfő a saját gyermeke jogairól mond le. Kérem szépen, a gyermek az egyforma, legyen az kantáros vagy pörgős szoknyás, lehet vörös hajú szeplős, vagy lehet szőke és égetnivaló. Azt gondolom, ne okoskodjunk azon, kedves demokrata barátaim, hogy kelle a 8. §ban a differenciáltság, vagy sem. Azt gondolom, a családi pótlék alanyi jogon minden magyar gyermeknek jár, kapja meg ezt mindenki, és azok az apukák, akiknek ez nem tetszik, tessék befizetni a fölösleget valahová.
