Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2425 amelyek ezeket ellátják. Hogyha rendet tudnánk ebben tenni, 200300 milliárdot takarítanánk meg; többet, mint amennyit ma a kormány a n yugdíjakon és a 13. havi béren akar megspórolni. Nagyon kérem a szocialista képviselőtársaimat, legalább a saját minisztereiknek higgyenek. És nem azért van szükség költségvetési plafontörvényre, mert Amerikában több autógyárat bezárnak, erre Magyarországn ak van szüksége. Ugye világos, hogy nem nekünk, nem egy pártnak, hanem Magyarországnak van szüksége euróra is, amely egy vizsga, amely arról szól, hogy Magyarország képes alacsonyan tartani az inflációt és tisztességesen gazdálkodni az adófizetői pénzével. Tisztelt Képviselőtársaim! A különleges helyzetek különleges megoldásokat igényelnek. Mi, liberálisok nem akarjuk kivágni magunk alatt a közös fát. Nem abban vagyunk érdekeltek, hogy fuldoklás közepette is mosolyogva nézzük, hogyan süllyed el a közös hajó nk, amelynek oldalát az előbb lékeltük meg közösen, lelkesen. A következő időszakban is bármelyik parlamenti párttal hajlandók vagyunk egyeztetni annak érdekében, hogy sikeresen minimalizáljuk a nemzetközi krach hatásait. Ha csak kommunikációs csatákat aka runk nyerni, akkor adott esetben az egész ország elveszítheti a háborút. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Az utolsó vezérszónok következik a sorban, szintén frakcióvezető, a Magyar Demokrata Fóru m képviseletében fog szólni Herényi Károly képviselő úr, frakcióvezető úr. Parancsoljon, öné a szó. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első kérdés, ami lehet , hogy furcsának tűnik: ki irányítja ezt az országot? Ki vezeti ezt az országot, ki készíti elő azokat a döntéseket, amelyeket itt a parlamentben meghozunk és elfogadunk? Hadd kérdezzem meg államtitkár urat és kormánypárti, illetve MSZPs képviselőtársaima t: elégedetteke ezzel a törvénytervezettel, ami előttünk fekszik? Teljes mértékben elégedettek? Ennél jobbat nem is lehetett volna? Ez volt a politikai megrendelés? Az nagy baj! Azt gondolom, a politikai megrendelés egészen más volt, és azt gondolom, hogy a politikai megrendelést felülírta a bürokrácia. Mert az elmúlt 18 évben számtalanszor tapasztaltam, hogy hányszor akad el jó politikai törekvés a bürokrácia ellenállásán, érdekérvényesítő képességén, és hogyan hiteti el a döntéshozó politikusokkal, hogy nincs más út, és nincs más lehetőség, mint az a törvényjavaslat vagy azon törvényjavaslatok sokasága, amelyek a parlament elé kerülnek, és amelyek rendkívül sok kívánnivalót hagynak maguk után. A költségvetési törvény vitájában általános ellenzéki nézet, é s magam is azt mondom, hogy a költségvetési törvénnyel alapvetően szerkezeti problémák vannak, de ezeket a szerkezeti problémákat önmagában a költségvetési törvény nem képes kezelni. Tehát “hozott anyagból” dolgozik, és a hozott anyag az, ami most előttünk fekszik: azon törvények sokasága, amelyek a költségvetést megalapozzák. Tehát ha valóban szerkezeti módosításokat és átalakításokat szeretnénk eszközölni, akkor azt e törvények sokaságán kellene elindítani, e törvények sokaságán kellene megkezdeni. Ez a t örvényjavaslat 18 törvényt módosít; 18 törvényt módosít, de igencsak felületesen. Tehát olyan lehetőségeket hagy ki, olyan lehetőségekkel nem él, amelyek valóban olyanná tennék a költségvetést, amilyennek ebben a helyzetben - és egy normális országban - le nnie kellene, mert természetesen ez a költségvetés sem jobb és különb, csak a külső kényszerek hatására, mint amilyen az előző esztendők költségvetési törvényei voltak. Mi a baj ezzel a törvénnyel is, és mi a baj a költségvetési törvénnyel is? Az, hogy ala pvetően egy statikus gondolkodást, statikus szemléletet tükröz vissza. Azokban az országokban, ahol a gazdaság jobban működik, ahol a teljesítményekre jobban koncentrálnak és ösztönöznek, ott általában nem
