Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2421 Hogy csak egy példát mondjak: ha a bíróságoktól - ami, megjegyzem, kétharmados törvény - el akarják vonni a 13. havi fizetést, akkor megint egy jogi feladványt kell megoldaniuk, hogy a Házszabály ellenére hogy fogják ezt a kérdést kezelni. Vagy persze önálló törvénnyel behozzák, és azt m ondják, hogy holnap nem kapják a bírók a 13. havijukat. Tehát azzal, hogy ezt a lehetetlen helyzetet létrehozták, hogy az ember nem tudja, miről tárgyal, s amiről tárgyalunk, azt megalapozzák ezek a törvények, ennek eredménye az, hogy olyan jogi csapdákat állítanak fel önmaguknak, amit házszabályszerűen megoldani nem fognak tudni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most következik Kóka János, a Szabad Demok raták képviselőcsoportjának vezetője, aki a képviselőcsoport vezérszónoka. Parancsoljon, öné a szó. DR. KÓKA JÁNOS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy szerencse, hogy a politikát nem a futball szabályai szerint játs szák, mert ha így lenne, akkor a meccsnek már vége lenne. Az elmúlt hetekben ugyanis Magyarország tucatnyi sárga lapot kapott. Lehet a bírót szidni, lehet a szabályokat okolni, lehet a pályát, a labdát felelőssé tenni, de azt javaslom, hogy ehelyett maradj unk egy kicsit diszkréten csendben, és örüljünk, hogy még játékban lehetünk. Aki például tegnap nyomon követte a nemzetközi pénzpiacok mozgását és a Budapesti Értéktőzsdén történteket, tisztában van vele, hogy a felelősségünk ma még nagyobb, mint tegnap vo lt. A külföldi tőzsdeindexek világszerte barométerként jelzik, a válság még nem érte el mélypontját. Nouriel Roubini professzor az Egyesült Államokban - ő volt az, aki megjósolta a gazdasági világválságot - arról beszél, hogy az amerikai tőzsdeindexek a kö vetkező időszakban akár tovább is feleződhetnek. Tegnap zuhant a Dow Jones, zuhant a Nasdaq, zuhant a Standard & Poor’s, természetes, hogy ilyen körülmények között a BUXindex is meredeken esett. Tegnap több mint 10 százalékot veszítettek értékükből az OTP- és a MOLrészvények, holott mindkét cég helyzete stabil, egyikük sem került tegnapra rosszabb állapotba, mint amilyenben tegnapelőtt volt. Az Index portál kedden beindított elbocsátásszámlálója már kétszerháromszor magasabb értéket mutat, mint kéthárom nappal korábban. Tegnap a kormány ismét lépéskényszerbe került, és megállapodott a Bankszövetséggel arról, hogy az ország számára biztosított nemzetközi hitelkeret terhére hitelforrásokat szabadít fel a hazai pénzintézmények számára. Elmondhatjuk, hogy ez helyes lépés volt. Hiba lett volna tovább várni ezzel a lépéssel, még akkor is, ha egyes bankok siettek bejelenteni, hogy nem kívánják igénybe venni ezeket a forrásokat. Értsük meg ezeket a történeteket! Magyarország ismét arra kényszerült, hogy a pénzpia coknak megpróbálja bizonyítani, képes megbirkózni a válság hatásaival. A baj nem a magyar cégekkel, hanem inkább a világgazdasági környezettel van - meg persze a magyar állam szerkezetével, a magyar állam terjedelmével, a magyar költségvetés belső viszonya ival. A kormány az utóbbi hetekben sokadszor került olyan lépéskényszerbe, ami olyan döntésekhez vezetett, ami korábban még szükségtelennek tűnhetett. Ha bárki azt gondolta volna - üljön akár ellenzéki, akár kormánypárti oldalon , hogy a helyzet elindult a konszolidáció irányába, nos, az a képviselő nyilvánvalóan tévedett. Tegnap ugyanis ismét bebizonyosodott, még messze nem értük el a mélypontot, sem a világban, sem Magyarországon. El kell fogadnunk a tényt, hogy messze még az alagút vége. Még nem látszik a kijáratnál megcsillanó fény. Hadd idézzek, tisztelt képviselőtársaim, egy régi bölcsességet újra: ha nem tehetjük, amit akarunk, akkor azt kell akarnunk, amit tehetünk. Ma ez a politika feladata: azt tenni, amit tehetünk és azt akarni, amit lehet. Meg k ell értenünk, hogy vége a politikai kívánságműsornak. Vége a felelőtlen néppárti ígérgetésnek. Minden egyes rossz mondattal kárt okozunk Magyarországnak; nemcsak
