Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2394 felsorolt érdemi szakmai kifogások bizonyítják, hogy a javaslatról nincs szakmai, így szakmapolitikai egyetértés sem. A miniszter úr említette, hogy már 2007. április 3án volt egy kulturális bizottsági ülés a témáról. Igen, én kezdemény eztem, hogy legyen egy nyílt ülés, nem is nyílt ülés, hanem egy nyílt nap, amikor meghallgatjuk a szervezeteket. De az ott elmondott véleményünket, amit a jegyzőkönyvben most is elolvashatnak, nem vették figyelembe, hogy egész pontos legyek, amit én ott el mondtam, azt teljesen figyelmen kívül hagyták a törvény megszövegezésekor. Legutóbb is tárgyalt a kulturális bizottság erről a dologról, de ott sem vették figyelembe a véleményünket, ötpárti előzetes egyeztetés sem volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásáva l jelzi az idő leteltét.) Épp ezért én azt javasolom és kérem, hogy a törvénytervezetet vonják vissza, szülessen egy új, a szakma döntő része által ténylegesen támogatott javaslat, történjen egy újabb széles körű szakmai együttmunkálkodás, ezután induljon egy ötpárti egyeztetés erről a javaslatról, és az így készült anyag kerüljön újra az Országgyűlés elé. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Addig pedig kérem, hogy vonják vissza ezt a javaslatot. Köszönöm a türelmüket, köszönöm a f igyelmüket. ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokának; őt majd Pető Iván követi. DR. LUKÁCS TAMÁS , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha valóban olya n jelentős volna ez a törvény, mint a miniszteri expozé tartalmazza, akkor gondolom, nem ilyen körülmények között, ilyen időben és ilyen módon tárgyalnánk ezt a törvényt. A miniszter úr többször említette, hogy szinte történelmet írunk, Magyarország történ etében most először fordul elő, hogy létrejön egy előadóművészeti törvény. Erre a jogtörténeti pillanatra büszkék is lehetnénk, ha olyan törvényt alkotnánk, ami maradandó. De fölmerül a kérdés, hogy mi az oka, miért alkotunk törvényt, milyen célból és mil yen elvek alapján. Mert régóta megoldatlan kérdés, és régóta joggal várja el a szakma, hogy az előadóművészek bizonyos munkajogi helyzetét, speciális munkajogi helyzetét valamelyest a törvényhozás, a jogalkotók oldják meg, és az élethez, az életviszonyokho z szabják az ilyen speciális helyzetben levő emberek munkajogi szabályait. Ugyanakkor ezen túlmenően, hogy erre a törvény kíséretet tesz - majd erre később visszatérek - nem látni azt a koncepciót, illetőleg bizonyos értelemben látni, amiért törvényt alkot unk. Az az érzése az embernek, hogy nem másért alkotunk törvényt, mint hogy emlékművet állítunk - Exegi monumentum, “Emlékem áll, szilárdabb, mint az érc, / S magasb, miként a büszke piramid”. Na, most ez nem lesz a Hilleremlékmű, hanem a Hillertorzó les z, tekintettel arra, hogy ez a törvény nem bírja a szakma egészének támogatását, és különösképpen jogilag rendkívül aggályos. Ez a törvény koncepciótlan, ellentmondásos, alkotmányos aggályokat vet fel és jogbizonytalanságot okoz. Nézzük, mi a törvény konce pciója! Nehéz volna megfogalmazni, mert most nem tudom, hogy a preambulumot vagy a nagyonnagyon hosszú felsorolást vegyem alapul, hogy mi a törvény célja. De az az alapvető probléma, hogy nem számol a törvény azzal az élethelyzettel, azzal a légkörrel és azzal az értékrenddel, amelyet az előadóművészet és közösségei képviselnek. Tetten érhető, hogy a közösségeket semmibe veszi, azáltal, hogy például a vezetői kinevezésbe épp azok szólhatnak bele legkevésbé, vagy épp azok nyilváníthatnak véleményt legkevés bé, akik együtt fognak dolgozni, és aki ilyen törvényt alkot, nem tudja, hogy az alapvető és legfontosabb érték a színházaknál, előadóművészeknél éppen a közösség. A másik, ami ezt a világot nehezen szabályozhatóvá teszi, jogi értelemben megfoghatatlan, me gfogalmazhatatlan, az a tehetség. Képviselőtársam, Schiffer képviselőtársam említette Darvas Ivánt. A törvény 26. §a szerint határozatlan időre nem lehetne alkalmazni Darvas Ivánt, Mensáros Lászlót vagy Latinovits Zoltánt. Ez az a specifikum, ez az a dolo g, amit a törvény koncepciójából
