Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2375 Az őszödi beszéd üzenete az volt, hogy véget kell vetni nemcsak a hazugságoknak, hanem a féligazságoknak is. Mi, szocialisták - és úgy gondolom, hogy ezt az akkori kormánykoalíció jogán a liberálisok nevében is mondhatom - azt a következtetést vontuk le ebből a beszédből, hogy csak az az igazság, ami annak minden oldalát, minden összefüggését lefedi és figyelembe veszi. Mi értettük és követtük és megvalósítottuk ennek a beszédnek az üzenetét. (Halász János: Azóta is hazudtok.) A p olitikai jobboldal pedig - az ország legnagyobb sajnálatára és végső soron kárára (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hihetetlen.) , igen, képviselő urak, Magyarország kárára - pont ezzel ellenkező következtetést vont le az őszödi beszédből. (Dr. Ángyán Józse f: Szerecsenmosdató.) Nevezetesen azt, hogy ha a szocialista miniszterelnök az övéi között azt mondta, hogy hazudtak, akkor most szabad a vásár: ha ők hazugok, akkor mi, akik velük szemben állunk, legyünk mi az igazak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ak kor mi egyszer és mindörökre a nemzet igazmondóinak tüntetjük fel magunkat, gondolta a jobboldal. És ha mi - mármint a jobboldal - a napot zöldnek és a füvet sárgának mondjuk, és az egész összegründolt propagandagépezetünk is ezt szajkózza, akkor a mi el- és lekötelezett jobboldali híveink is el fogják ezt nekünk hinni. Hát így van, kedves képviselőtársaim. A politikai jobboldal propagandistái két év óta úgy vélik, hogy az őszödi beszéd üzenetének hamis interpretációjára, erre az egy tézisre fel lehet építe ni a négyéves ellenzékiség politikai üzeneteit, minden politikai attakját a kormány ellen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Önök azt gondolják, hogy a kormány szakpolitikai törvényjavaslatait a parlamenti demokráciákban elfogadott szakmai alapú vita hely ett is ezzel az őszödi beszéd hamis interpretációjára épülő univerzális politikai kábítószerrel le lehet söpörni. Ideje lenne, tisztelt jobboldali képviselőtársaim, hogy felébredjenek ebből a politikai ön- és közámításból, mert előbbutóbb a választók rájö nnek - remélem, hogy előbb , hogy mennyire félrevezették őket. (Jakab István: Reméljük mi is.) Az általános vita során az ellenzéki kritikák többször és hosszasan boncolgatták azt a kérdést, hogy 2008 őszén a kormány hány változatban és milyen eljárásrend ben adott be költségvetést. (Dr. Ángyán József: Tragikomédia.) Nem tartom korrekt álláspontnak, hogy az ellenzéki képviselők úgy tesznek, mint akik nem látják, hogy mi zajlik körülöttünk a világban, hogy úgy tesznek, mintha mély, andalító délutáni álmukból felriadva kellene rácsodálkozniuk arra, hogy a kormány az ennyiedik meg annyiadik változatot adta be a költségvetés pontosítására. Úgy gondolom, a felelős politikusi magatartás az, hogy amint észleljük a változtatás kényszerét, amint egyértelművé válik sz ámunkra, hogy a tegnap vagy az egy héttel ezelőtt reálisnak és megalapozottnak vélt és vállalt költségvetési koncepciót elmosta a nemzetközi pénzügyi válság vihara, akkor azonnal cselekszünk és módosítsunk. A gyors cselekvésért és a megfelelő reagálásért a kormány természetesen nem vár elismerést az ellenzéktől, de azt el lehet várni, hogy az ellenzéki képviselők ne a parlamenti irományszám kérdésével, hanem az ország fejlődésével kapcsolatos álláspontjukat fejtsék ki a parlamenti vitában. A kormány, figyel embe véve a legfejlettebb országokat is megrendítő pénzügyi válság körülményeit, és azt követően, hogy a kárminimalizálás hazai és nemzetközi feltételeit saját hatáskörében megteremtette, olyan költségvetést nyújtott be a parlamentnek, amely alkalmazkodik a külső és belső kényszerekkel terhelt makrogazdasági lehetőségekhez. Az elkerülhetetlen kényszerintézkedések következtében javasolt és vállalható makrogazdasági pálya sokkal visszafogottabb, mint azt korábban bármikor gondoltuk volna. Természetesen mindan nyiunknak az a legfájdalmasabb, hogy a külső szorítás nem tesz lehetővé gazdasági növekedést, a GDP a reális számítás alapján 2009ben egy százalékkal csökkenni fog. Az infláció tovább csökken, de csak 4,5 százalékra. Számításaink szerint a reálbér 2,7 szá zalékos csökkenése a háztartások fogyasztását 3 százalékot meghaladóan fogja csökkenteni. A beruházások kényszerű visszaesése nem éri el az 1 százalékot, de emellett hangsúlyoznom kell, hogy az európai uniós források felhasználásával megvalósuló fejlesztés ek visszafogását nem tartjuk lehetségesnek. Hiszünk a fejlesztő állam szerepében, és a feszített helyzet ellenére, vagy éppen stratégiai
