Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - VARGA ZOLTÁN (MSZP):
2356 Dehogy, uraim! A tőkés társaságok forrásigényeit fedezi az Új Magyarország vidékfejlesztési program. Azt hiszem, nem akarok visszaélni az idővel, és ezért a másik kérdéssel, ami a szellemi infrastruktúra leépítését illeti, részletesen nem foglalkoznék. 38 százalékkal csökkentek az elmúlt négy évben a kutatásra, a szakoktatásra fordított összegek, a kutató intézeti hálózat totális szétverése zajlik, 23 intézetből ma már csak 6 van, a génbanki hálózataink ebek harmincadjára kerültek. Elképesztő, hogy az állam teljesen eszköz nélkül fog maradni ebben az átalakulási folyamatban, ha ezeket a szellemi infrastrukt urális elemeinket leépítjük. Mit gondolnak, hogyan lehet ilyen körülmények között egy költségvetést elfogadni? Az a kérdés, hova helyezzük a súlyait, a terheit ennek a válságnak, azon túl, hogy hogyan jutottunk ide, ebbe a válságos helyzetbe. Elfogadhatatl an az a forrásallokáció, amit ebben a tekintetben a vidékkel, a gazdatársadalommal szemben, a helyi közösségekkel szemben ideterjeszt a kormány, és még mindig ugyanazoknak a tőkés csoportoknak… (Keller László: Mi a javaslat?) Onnan el kell venni, a tőkés t ársaságoktól! (Ékes József: Nagyon sok ötpárti egyeztetés volt.) Bizony, ott tessenek szíves lenni keresgélni, Tabajdi Csabát tessék meghallgatni, és akkor majd kiderül, hogy honnan kell a forrásokat elvenni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP sorai ban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, az MSZPfrakcióból; őt majd Kovács Zoltán követi, a Fideszből. VARGA ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akinek valamilyen illúziója lett vol na, hogy nem fogunk egymás mellett elbeszélni, azt gondolom, akik még nézik a tévéadásokat, azok látják, hogy sajnos elbeszélünk egymás mellett. Én ma végigültem a költségvetési bizottság ülését, és itt a parlamentben is azt kell lássam, mintha nem értené mindenki, hogy milyen helyzetben van az ország, és mindenki különböző, jogosnak tűnő, akár jogos igényeket is megfogalmaz. De hát, hölgyeim és uraim, teljesen másról van szó! Itt nagyon sok képviselő hozzászólásában elhangzott az, hogy azok az országok, am elyek tegnap, tegnapelőtt még úgy gondolták, hogy nekik semmilyen változtatást nem kell csinálni, mert talán a saját szerkezetű költségvetésük kibírja azt a világméretű gazdasági recessziót, pénzügyi válságot, azok bizony kénytelenek hozzálátni a saját köl tségvetésük rendbetételéhez. Azt gondolom, a magyar kormány időben lépett, és ha Ángyán professzor úr azt hozta föl, hogy egy szervezet egészséges vagy nem egészséges, azt gondolom, azért egészséges a magyar gazdasági rendszer, mert a védekezőmechanizmusa azonnal életbe lépett. Ezt csak egy egészséges szervezetről lehet elmondani, ha nincs egy egészséges szervezet, akkor valószínű, hogy a védekezőrendszerével van a legnagyobb probléma. És a magyar kormányzat, észlelve, időben észlelve ezt a dolgot, lépett, és ez a védekezőrendszerünk egészségességére utal, még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak bizonyos gondok, problémák. Tehát ennyit az egészségről. Azt gondolom, teljesen helyesen és normálisan döntött a magyar kormányzat akkor, amikor egy új, átdolgozott kö ltségvetést nyújtott be a parlamentnek, elébe ment azoknak a dolgoknak, amelyeknek más országok is kénytelenek voltak elébe menni. És azt gondolom, hogy ezeknek a döntéseknek persze nyilvánvalóan vannak következményei, ezek a következmények a költségvetésb en persze, benne vannak, de ezeket a következményeket nyilvánvalóan csak együtt tudja az egész társadalom megoldani. És én nagyon sajnálom, hogy azok, akik időnként a nemzeti összefogásról szónokolnak más esetekben, ma nem gondolják, hogy bizonyos vitákat félre kellene tenni, és a nemzeti összefogást legalább ebben a kérdésben előtérbe kellene helyezni. Én teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ma nincs fontosabb, mint hogy a munkahelyeket megőrizzük, megőrizzük az embereknek azokat az értékeit , amelyeket idáig
