Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2308 A nyugdíjkérdés más szempontból is nagyon érdekes. Több milliárd forintot veszünk ki a munkavállalók zsebéből, a 13. havi bér, a 13. havi nyugdíj részleges befagyasztása, a béremelésnek a befagyasztása miatt tulajdonképpen sem a közszférában, sem a közalkalmazotti szférában nem várható béremelés. Azonban egy hatalmas nagy tétel mellett elmegyünk. Tízéves a magánnyugdíjpénztári rendszer. Akkor is n agy ellenállással, tulajdonképpen a szabad demokraták erőszakoskodásának köszönhetően vezették be ezt a rendszert, amelyet természetesen nem vittek véghez, mert sem a rokkantsági ellátást, sem a hozzátartozói ellátás kérdéskörét - habár a törvény kötelezné erre a kormány - nem rendezi azóta sem a törvényjavaslat. Ennek az a következménye, hogy ha valaki abban a rendszerben megrokkantosul - elnézést a rossz kifejezésért , akkor egyszerűen kilökik, vissza az első pillérbe, és azt terheli a továbbiakban. Hölg yeim és Uraim! Ez a jövő esztendőben a költségvetésben, miután a magánnyugdíjpénztári befizetéseket a költségvetésnek pótolnia kell, 373 milliárd forintot meghaladó tétel. Az elmúlt 12 évben összesen 2071 milliárdot fizetett ki a költségvetés, fizettek ki az adófizetők tulajdonképpen a pénztárak részére ilyen formában, sőt a 2010 utáni három évben is több mint 1300 milliárddal fogja terhelni a költségvetést. És nem tudjuk, hogy milyen a kifutása, vélhetőleg a portfólióváltoztatások miatt, habár most, utól ag korrigált a kormány, jelentős veszteséget szenvedtek el ezek a magánnyugdíjpénztárak; azok a magánnyugdíjpénztárak, amely konstrukciót csak a keleteurópai országokban tudták keresztülerőszakolni, NyugatEurópában sehol nincs ilyen, Amerikában Bush ez zel az ötletével tulajdonképpen megbukott - nem ezért vesztette el a választást, de nyilvánvalóan ez is hozzátartozott. (11.10) Itt lenne az ideje felülvizsgálni, hogy jóe ez a rendszer, vagy vane olyan megoldás, amely az első pillérbe tereli vissza az e gész kérdéskört egy egyéni számlás rendszer keretén belül. Az első pillérben meg lehet valósítani azokat az elveket, amelyeket a második pillér ideológiájaként keresztülerőltettek a parlamenten, amire volt kezdeményezés az ezredforduló táján, hisz emlékezz ünk vissza, a polgári kormány idejében volt két olyan év, amikor kvázi elindult az egyéni számla vezetése a nyugdíjakat illetően, hiszen a munkavállalók megkapták az előző évi munkabérükről a kimutatást, hogy mi után vontak járulékot, és az milyen mértékű volt. Itt lenne az ideje, hogy felülvizsgáljuk ezt a szisztémát. A benne lévőket kár nem érné, ha visszakanaliziálnánk az első pillérbe, hisz ezt az egyéni számlavezetés kapcsán meg lehetne csinálni. Tény és való, hogy a pénztárakat talán károsan érintené, de hát okoztak már annyi kárt a pénztárak a világnak, illetve az országnak, hogy ennyi ellentételezés nem olyan nagy ár. De úgy látszik, hogy ez nem nyeri el a kormányzat tetszését. Ha a védtelenek oldaláról közelítjük meg a dolgot, akkor úgy gondolom, ak ár az oktatásügy, akár az egészségügy ebbe a kategóriába tartozik. Ugyanis a most meg nem tanított tudás a későbbiek folyamán hihetetlen nagy erőfeszítéssel és jóval nagyobb költségekkel pótolható, a most elvesztett életév a későbbiek folyamán nem is pótol ható. Milyen állapotban van a mai magyar egészségügy, milyen állapotban van az ellátórendszer, milyen állapotban kér ismételten áldozatot a kormányzat ettől az ágazattól? Nézzük az OECD ezzel kapcsolatos legutóbbi elemzését! Közismert, hogy Magyarországon az egy főre jutó egészségügyi kiadások vásárlóerőparitáson számolva körülbelül a fele az OECDátlagnak. Sajnos, a születéskor várható élettartam tekintetében az elmúlt tizenöt évre visszatekintve sem történt változás az összehasonlítás alapján. Magyarorsz ágon egy hároméves növekedés van, csak az a gond, hogy az OECDátlag ennél jobban növekedett, sokkal kedvezőbb adatokkal rendelkeznek. Azt írja a jelentés, hogy az elvesztett potenciális életévek mértéke 1970 és 2004 között mindkét nem vonatkozásában Magya rországon volt a legnagyobb mérvű, Magyarország áll az utolsó helyen. Az isémiás szívbetegség esetében az utolsó előttiek vagyunk, itt a szlovákok vannak mögöttünk, de az agyvérzések tekintetében már az utolsó helyen vagyunk, a daganatos megbetegedések, ha lálozások számát illetően szintén hasonlóan kedvezőtlen az érték.
