Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP):
2305 Sokan sokféle módon közelítették a témát. Amikor október elején világossá vált, hogy a világválság Magyarországra is jelentős hatást gyakorol, tarthatatlanná vált a benyújtott költségvetés, tarthatatlanná váltak az abban megfogalmazott bevéte likiadási előirányzatok, tarthatatlanná váltak a makrogazdasági keretek, a jelentősen megváltozott gazdasági környezet okán. A világon végigsöprő pénzügyigazdasági válság hazánkat sem kerülte el. A külső világgazdasági jelenségek hatására derült ki, hogy a költségvetésnek a korábbi feltételeken túlmenően rövid és nem lehet tudni, mennyire hosszú távon új, és valószínűleg még ma teljesen nem ismert feltételeknek kell megfelelni. Ez már önmagában indokolja és magyarázza az eddigi változatokat és az esetlege s további változtatásokat. Az elmúlt napokban sokan sokféle jelzőt ragasztottak erre a költségvetésre, ami akár igaz is lehet, de amíg még néhány hete is vagy napja rendkívüli körülményeket, rendkívüli megoldásokat emlegettünk a Ház falai között, addig ezt a költségvetést mégis sokan nem igazán ennek az igénynek megfelelően közelítették. Szerintem ez abban is kifejeződik, hogy melyik költségvetési sor, melyik normatíva mennyivel csökkent, és ez természetesen az adott feladat megoldására nem elég. Kétségtele n, ezt mindig el tudjuk mondani, hogy ezek az összegek, amelyeket a költségvetésbe tervezünk, az adott feladatra sosem megfelelőek. Az egyik napilapban körkérdést intéztek az emberekhez: “Ön hogyan próbálna takarékoskodni?” címmel. Néhányat említve a válas zok közül: nem hagyjuk égve a villanyt, feleslegesen nem folyatjuk a vizet, a vásárlásnál az árak mellett odafigyelek a minőségre, csak oda indulok el autóval, ahová feltétlenül muszáj. Mondhatnánk: alapvető, megfontolt, józan, előrelátó gondolkodásmód. Jó szerével válság sem kell ahhoz, hogy valamennyien beosszuk, amink van, hitelt lehetőleg csak tartós fogyasztási cikkekre vagy egyéb komoly ingatlan megvételére vegyünk fel, alaposan áttanulmányozva a teljes hiteldíjmutatót, és azt is csak akkor, amikor ann ak visszafizetését is előre tudjuk garantálni. Mindez a megfontoltság ahhoz kell, hogy a család, a benne élő személyek élete, mindennapjai viszonylagos biztonságban teljenek. A válság az ország költségvetésében is fordulatra kényszerít bennünket, mert sajn os nem elsősorban az adócsökkentésre helyeződik a hangsúly most, hanem a munkahelyek védelmére, a hazai vállalkozások védelmére, az emberek megtakarított pénzének védelmére, az elért költségvetési egyensúly védelmére. Azt kell mondjuk, hogy a feladat sokré tű és összetett számunkra. Hallgattam a hozzászólásokat. Többen voltak olyanok, akik látnak ebben a költségvetésben változtatható, javító lehetőségeket. Azt hangsúlyozták, ha valamikor lehet, most lehet és kell változtatni. Egyetértünk, ha erre a politikai hajlandóság megvan valamennyiünkben. Magam is egyetértek azzal a javaslattal, hogy komolyan, megfontoltan kell újragondolni az állami szerepvállalást adóforintjainkból. Mint volt önkormányzati embernek nekem is két kedvenc témám van, az egyik az illetékek megoszlása, a másik az iparűzési adó. Nagyon belekapni nem tudok ebbe a két témába. Azt gondolom, hogy amikor az előbb felvetettekre sor kerül, akkor a tisztánlátás érdekében ezeket is fontos lenne újragondolni. De azt is látnunk kell, hogy egy ország köl tségvetésében ilyen rövid idő alatt nehezen lehet strukturális változtatásokat megoldani. De minden olyan változtatásra, ami ezzel összefüggésben megtehető - képviselőtársaim is többször elmondták , arra az MSZP nyitott és támogató. Jó példa lehet erre a plafontörvényként emlegetett, a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényjavaslat és az abban való megegyezés. Meg kell tudni érteni mindenkinek, és meg kell tudni oldani végre nekünk, politikusoknak, anélkül, hogy a felelősséget teríteném, hogy rövid és hosszú távon a biztonsággal deklarálható állami bevételek szintjén vagy még attól lejjebb, de semmi esetre azon túlmenően költsünk. Ebben a helyzetben különösen megnő a felelősségünk, mert a visszalépés, de sok esetben már a helyben járás is fájdalmasna k és elviselhetetlennek tűnik.
