Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz):
2292 nagyon aprólékosan és akkurátusan kidolgozni, ezeket meghirdetni, kiépíteni a döntésben részt vevő intézményrendszert, és természetes, hogy ez nagyon hosszú és időigényes folyamat volt. De hadd tegyem hozzá, hogy ez az év egészen biztosan már egészen más megalapozású, mint a 2009. évi felhasználások, hiszen ma ott tartunk, hogy ebben az évben a meghirdetett pályázati források - amiket 2007re és 2008ra egy kétéves akcióterv keretében a különböző operatív programokban meghi rdettünk - döntő többségéről döntés fog születni. Hogy konkrét példát mondjak: az északmagyarországi régiónak a saját regionális operatív programja keretében 76 milliárd forint állt rendelkezésére. (9.50) Hetven milliárd forintról ebben az évben, ké rem tisztelettel, döntés születik - és mondhatnám a többi programot is , ebből pediglen az következik, hogy a következő esztendőben soksok építkezés, mondhatni, hogy építkezések, fejlesztések százai, ezrei fognak megindulni az országban. Legyünk akkor ny ugodtak? Én azt mondom, nem. Mindenféleképpen szükség van arra, hogy gyorsítsuk az egész döntési eljárási folyamatot. Az egészen biztosan nem elfogadható, hogy mondjuk, egy pályázat elsőkörös odaítélésétől adott esetben akár még egy esztendő is eltelik, am íg a tényleges beruházás megindulhat. Azt is mondhatnám, hogy erre minden lehetőségünk megvan, hiszen most már ismerjük azokat a tapasztalatokat, amiket ez a rendszer produkált, és azt is pontosan látjuk, hogy hol lehetne beavatkozni, a pályázati kiírások egyszerűsítésétől kezdve a szakértői bírálati szempontok radikális csökkentésén át a döntések célszerű és ésszerű decentralizálásáig bezárólag. Ennek a lehetőségét az is megteremti - az előbb utaltam rá , hogy nagyon sok olyan jó pályázat született ebben az esztendőben, amit csak forráshiány miatt nem tudtunk kielégíteni. Hát, kérem szépen, nem kell őket még egyszer megpályáztatni. Ugye? Rendelkezésre áll, már csak a döntést kell meghozni. Az egyik országos napilapban olvastam pont az uniós fejlesztési tám ogatásokkal kapcsolatban egy vezércikket a közelmúltban, amelyik ahhoz hasonlította ezt az egész uniós támogatásokkal kapcsolatos jelenlegi helyzetet, mintha kialakítottunk volna, megterveztünk volna egy valóban kiváló, minden szempontból elsőrangú verseny autót, de ez a versenyautó bent áll valahol a szalonban, és csak arra vár, hogy kitoljuk, és üzemanyaggal feltöltsük. Én azt hiszem, hogy ez a hasonlat nem teljesen pontos. Ahogy én látom, pillanatnyilag az a helyzet, hogy a versenyautó már kint van a gará zsból, fel is töltöttük üzemanyaggal, csak rá kell lépni a gázra. Kérem tisztelettel, azt javasolom, hogy tegyük meg ezt a nem túlságosan bonyolult lépést, és akkor biztos vagyok abban, hogy a 2009es esztendőben a fejlesztéspolitika sikertörténetként fog majd megjelenni, és azt is mondhatnám, hogy ez most nem egyszerűen lehetőség, hanem szükségszerűség és kényszer, hiszen ma istenigazából a gazdaságélénkítés egyetlen, nem elhanyagolható, hanem nagyon jelentős eszközéről beszélünk. Én azt mondom, hogy ha eb be az irányba haladunk, akkor jó döntéseket fogunk hozni, úgyhogy tegyük meg, és támogassuk a költségvetést, mert ez is a része, és ki az, aki ez ellen felszólalna. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Horváth István képviselő úrnak, Fidesz. HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés törvényalkotási kötelezettségei közül talán az egyik legfontosabb törvény tárgyalásához érke ztünk. Tekintsük át, miképp jutottunk el ehhez a költségvetési tervezethez! A kormány szeptemberben nyújtotta be az első változatot az Országgyűlésnek, amit a gazdasági világválságra hivatkozva visszavont, majd októberben új változatban ismét benyújtott. A z újabb verzió beterjesztését a nemzeti csúcs utánra időzítették, így ott nem lehetett erről vitázni, valójában esély sem volt arra, hogy közösen tudjunk kitalálni valamilyen irányvonalat.
