Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 15 (155. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
23 ez nem kedvez. Így is lehet persze, csak ez megint azt mutatná, hogy a parlamenti életünk nemc sak rossz jelképekkel indul, hanem nincs is benne igazi változásra készség. Jó volna arról beszélni, ami nem a parlamenti cirkusz egyre nehezebben követhető akrobatamutatványa, hanem a valódi kérdés. Mi a miniszterelnök dolgozatában vázoltunk egy elképzelé ssort. Lehet, hogy nem jó, lehet, hogy nem tökéletes, de egy elképzeléssor, formájában is megegyezést kér a parlamenti és társadalmi erőktől és személyektől, de még lényegesebb, hogy tartalma is egyezséget, inkább úgy mondanám, összeegyeztetést föltételez, két egyaránt jogos szempont összeegyeztetését, és egyik szempont sem az ördögtől való. A gazdaság növekedését és az elemi társadalmi stabilitás szempontját kívánja ez a pozíció összeegyeztetni. Erről még nehezebb az egyeztetés és a megegyezés, mint a poli tikai szereplők között, de éppen ez a feladatunk, ennek kellene valahogyan nekivágni. Mindkét szempont jogos. Igen, igaza van annak, aki azt mondja, gyorsabban lehetne és kellene haladni a gazdasági versenyképesség érdekében. Lehet, persze hogy lehet. Érde mes persze azon is gondolkodni, hogy hány halott és sebesült maradna a gyorsabb előrehaladás közben az út szélén, és ki menne vissza őket összeszedni. És igazuk van azoknak is, akik azt mondják, most már aztán emeljük meg azoknak a társadalmi csoportoknak az életszínvonalát, akik méltatlan helyzetben a lesüllyedés veszélyével kínlódnak. Persze hogy igazuk van. De akkor megint meg kell kérdezni: ez milyen más, éppen gazdasági természetű veszélyekkel járna? Annak idején Nagy Katalin Voltairerel volt levelezé sben. Voltaire, a kor legokosabb embere számos igen bölcs tanácsot adott neki. Nagy Katalin sokat meg is fogadott egyébként, éppen ezért az orosz történelem félpozitív figurái közé tartozik. Egyszer azonban azt írta: Voltaire úr, ön igen okos ember. De mag ának az írással könnyebb dolga van, ön papírra ír tintával. Én, szegény cárnő, emberek bőrébe kell hogy karcoljak. A politikusnak ez a feladata. Ez nem a változások elvetése, hanem a két előbb említett szempont összeegyeztetésének jogos igénye. Ezt kérjük és várjuk önöktől. Tudják, Szent Johanna, akiről nem lehet azt mondani, hogy nagyon gyáva lett volna a harcban, egyszer azt mondta: mindig jobban szerettem a zászlómat, mint a kardomat. Uraim, mi ezt mondjuk: a kardot már láttuk, elő a zászlókkal! Milyen s zínekben, milyen programmal, milyen célok jegyében állnak önök a pástra? A miénk látszik - legyen látható az önöké! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. A miniszterelnök urat viszontválaszra illeti a szó. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Derültség.) Újra kezdem: köszönöm szépen a szót, elnök asszony. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. GYURCSÁNY FERENC miniszter elnök : A vita alapvetően a nyár elején abbahagyotthoz képest nagyon sok újdonságot nem hozott. Be kell valljam, ahogyan hallom itt a frakcióvezető kollégákat, bár kétségtelen, a büszkeségemet legyezgetik, hogy politikai esszémről a parlamentben népszavazás t kívánnak tartani, várom az időt, amikor majd a Jókaiösszes is elő fog kerülni, és talán valamennyi magyar modern is. Be kell valljam - ne haragudjon meg ezért Fodor Gábor barátom, kollégám és egyetlen liberális képviselő sem , tudja, azt még csak értem , hogy az ellenzéki képviselők miért gondolják ezt. Őszintén szólva nem tér el attól, ahogyan a politikáról az elmúlt időszakban beszéltek, és egy kommunikációs csörtéért, a napi győzelemért, a másnapi hírért az elmúlt időszak tanulságai alapján elég sok m indent hajlandóak lennének föláldozni. Ezt tudom. Önt kevésbé értem, elnök úr. Ön az elmúlt időszakban nagyon világosan és nagyon egyértelműen sokszor beszélt arról, hogy milyen fontosnak gondolja az
