Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
2141 mint én , amely bizony meg tudja oldani egy csoportszobának a rendbetételét, egy cs oportszobának a kialakítását, egy, az intézmény működését veszélyeztető beázásnak az elhárítását ebből a forrásból. Azt gondolom, hogy erre a kis összegre, erre a kis pénzre is sok helyütt szükség van, és persze azt is tudjuk, hogy a nagyobb összegű, nagyo bb méretű beruházásokra pedig az európai uniós források állnak rendelkezésre. Nagyon jelentős azoknak az óvodáknak a száma, amelyek önállóan vagy intézmény részeként az eddigi pályázati körben már ebből részesültek, és mint képviselő úr is tudja, folytatju k ezt a fajta iskola- és óvodafelújítási pályázatot, további pályázatokat írtak a régiók, további győztesek lesznek. Én azt gondolom, hogy nyilván természetesen több forrás jobb lenne, de sokkal többet tudunk előrelépni ezen a területen, mint az elmúlt éve kben bármikor. Hozzá kell tennem, ha lett volna ilyen programja például a Fideszkormánynak, akkor sokkal kisebb lenne a lemaradás ma az óvodák területén. Ami az összehasonlítást illeti a normatíváknál: én azt kérem képviselő úrtól, hogy vizsgáljuk ezt a k érdést reálisan és méltányosan. Egyrészt a normatívák esetében természetesen mindig lehet olyan összehasonlításokat végezni, ahol valami nagyon rossz eredményt ki lehet hozni. A valóság azonban világosan látszik a költségvetésből: a tavalyi évben a normatí va összege, a teljesítménymutatóra számított alapnormatíva összege 2 millió 550 ezer forint volt, a benyújtott költségvetés szerint 2 millió 450 ezer forint lesz szeptembertől, s nem azért, mert a kormány azt gondolná, hogy itt valami nagyon jó helyzetben vannak az önkormányzatok, hanem azért, mert lényegében egyensúlyban van az az emelés, amelyik a közoktatás területére szánt többletforrásokból származik, és az a kivonás, amit a 13. havi bér elmaradása jelent a közszférában. Egyetértek abban képviselő úrra l, hogy a legfontosabb kérdés ma az oktatás területén is a foglalkoztatás megőrzése. Ugyan a 13. havi bér vagy juttatás elmaradása rendkívül fájdalmasan érinti a pedagógusokat - hiszen nagyon gyakran kis keresetű emberekről van szó, akik számítottak erre a jövedelemre , ez az az eszköz, amelyik olyan módon teszi lehetővé a források egyébként szükséges kivonását, hogy ez ne jelentsen feszültséget az önkormányzatoknál, ne jelentsen feszültséget a foglalkoztatásban. Ilyen módon lehet forrást úgy megtakarítani , hogy az védje a pedagógusok munkahelyeit. Természetesen ez a megtakarítás fájdalmas - még egyszer mondom , ezt tudjuk, és megértem a szakszervezeteket, hogy ebben a helyzetben próbálnak jobb pozíciókat kiharcolni, de egyébként a munkahelyek kerülnek ves zélybe az oktatás területén, és azt hiszem, hogy ezt egyikünk sem akarja. Összességében azt tudom tehát mondani, hogy a közoktatás finanszírozásában a következő évben nagyjából egyensúlyban vannak azok a pozitív hatások, amiket az “Új tudás” program és a k özoktatáson belüli belső átcsoportosítások és az a negatív hatás, amit a 13. havi jövedelem elmaradása és ennek a pénzügyi hatása jelent. Ami a felsőoktatást érinti: nagyon sajátos helyzetbe kerültünk, hiszen az a vita, amit képviselő úr vívott, az nem ma van, az tegnap este volt. Tegnap este folytatott vitát az Országgyűlés Magyar Bálint és Sándor Klára képviselő asszony javaslatáról. Ebben a vitában nagyon sajnálatos módon a Fidesz nem képviseltette magát. Tehát ezt a véleményt abban a vitában a Fidesz ne m kívánta elmondani, így azt gondolom, hogy most a költségvetési vitában nincs ennek helye. Folytatódik az általános vita, lesz képviselő uraknak módjuk arra, hogy eljöjjenek és elmondják a véleményüket. Hadd szóljak néhány szót arról a salátáról is, amit képviselő úr itt a végén megismertetett velünk, tehát a költségvetésről alkotott általános nézeteiről. Az egyik a tartalék kérdése. Értem képviselő úrnak azt az aggodalmát, amelyik arra irányul, hogy bizonybizony itt a kormány a tartalék fölhasználásában túl nagy szabadságot élvez. De, képviselő úr, ez az aggodalom önben nem volt meg akkor, amikor az önök kormánya nemhogy félévente meg negyedévente nem számolt be a költségvetésről, de éves költségvetés elfogadását se tartotta fontosnak, azt, hogy évente eg yszer legalább ideálljon az Országgyűlés elé? Hasonló a helyzet a tőzsdére vitt magánbiztosítókkal. Én nem tudom, képviselő úr ezt hol olvasta, valószínűleg nem a magyar modellben; talán abban a fajta képben, amit önök próbáltak
