Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
2087 Végezetül említhetjük ilyen negyedik nagyobb kiadási tételnek az autópályákat. Szükség van az autópályákra? Igen, szükség van. Kétségkívül az ország ebben az időszakban többet költött, mint amennyit ténylegesen megteremtett vagy előhozott. Jött a 2006. év. Önöknek igazuk van, a 2006. évben a hiány oly mértékűvé nőtt, hogy azonnali radikális intézkedéseket kellett bevezetni. (17.50) Ebben az esetben a kormánykoalíciós pá rtok két dolgot határoztak el: az egyik a hiánycsökkentés volt, a második a reform. Amiben igazából hibáztunk a kommunikáció esetében, hogy a kettőnek a kommunikációja összecsúszott, és nem látszott teljesen külön tisztán. De azért a fideszes kampányra is emlékeztetem önöket, hogy 2006ban bizony nem mi ígértünk 14. havi nyugdíjat. Tehát hogyha önök a 2002es gondolkodásukat úgymond utólag visszavetítve rossznak tartják, akkor a 2006os kampányban ilyen ígéreteket tenni szerintem nem túl pozitív dolog - nem akarok más szót használni. A hiánycsökkentés mellett ekkor a szabad demokrataszocialista koalíció strukturális reformokat is megpróbált elindítani, és ezt csak részben tudta megtenni. A hiány ilyen mértékű stabilizációjának, tehát hogy nem sikerült nagyo bb mértékben csökkenteni, oka az, hogy önök ezeket a reformokat nem támogatták. Ez volt az oktatási reform, az egészségügyi reform, a nyugdíjreform, bár jó néhány lépést be tudtunk vezetni ezekben, és a már említett önkormányzati reform. Itt szerettük voln a átalakítani úgy a rendszert, hogy kistérségi, regionális és országos szinten, tehát ezeknek a munkamegosztása, átalakítása. Éppen ma olvastam az Alkotmánybíróság határozatát is, hogy például a közigazgatási hivatalok visszaállítása kötelező érvényű ránk nézve. Ebben az esetben lehetett volna olyan megtakarításokat a közigazgatásban, az önkormányzati rendszerben, tartós megtakarításokat, tehát strukturálisat, nem alkalmi, egyszeri pénzelvonással történő költségvetési kiegyensúlyozást létrehozni, ami az ors zágot egy új pályára állíthatta volna. Ma se tudom, hogy miért akadályozták meg ezt, hiszen ha itt sikerült volna kialakítani egy konszenzust a parlamenten belül, ma biztos, hogy sokkal kevesebb gonddal bírnánk ebben az esetben. A kistérségi rendszerek áta lakítása, ami az oktatás és bizonyos szolgáltatások keretében megtörtént, az is csak úgy sikerült, hogy a kormányzat olyan pluszforrásokat biztosított a kistérségek számára, amivel maga a kistérség célszerűnek látta az együttműködés kialakítását, célszerűn ek látta, és ma az én véleményem legalábbis az, hogy sok esetben úgy véli, hogy meg is érte ezeket megcsinálni. Rátérve a mai költségvetésre, ami itt van előttünk, tulajdonképpen engem az indított el a gondolkodásban, hogy a kulturális bizottságban egyik á ltalam tisztelt fideszes képviselőtársunk említette azt, hogy kelle ma költségvetést egyáltalán írnunk, lehete költségvetést írnunk. Igazából nemigen tudom, hogy melyikre akart kilyukadni, de ezt vetette föl, hiszen oly bizonytalanok a mai számadatok, ho gy nem tudjuk, idővel mennyire kell átszámolnunk újra a költségvetést, milyen új számokkal kell szembesülnünk. A mi véleményünk ebben az esetben az volt, hogy igen, kell, és elsősorban azért kellenek ezek a költségvetési számok, mint ahogy az ember tudja, hogy egy iránytű merre mutat, merre menjen, merre haladjon, ha ez nincs meg, akkor tényleg zavar lenne. Ha megvan, akkor tudjuk a kiigazítás mértékét pró és kontra. A magunk részéről tudjuk azt, hogy ezek a költségvetési számok, amiket most közreadtunk, az ért meglehetősen pesszimista számok, tehát nem azt tükrözik, hogy ezeket nem lehet tartani, inkább valószínű, és ez benne van még a mai szakértőgárda véleményében is, hogy ettől jobb lehetőségeket, jobb pozíciókat is el tudunk érni. Hogy a költségvetés mié rt jutott ide, az előbb, amit fölsoroltam, két oka van: az egyik valóban a hiány, a másik pedig a nemzetközi pénzügyi válság. A nemzetközi pénzügyi válságnak ilyen értelemben a kivédése nyilván a magyar gazdaságra sokkal nagyobb terhet ró. De azért ne fele jtsük el, amikor fölhozzák önök példaként Szlovákiát, Romániát, őket nem azért nem éri ilyen mértékben a nemzetközi hitelválság és pénzügyi válság, mert olyan jól gazdálkodnak - és a két állam tagjaitól
