Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
2069 vállalni mindazért, amit tettek, és amit nem tettek az elmúlt két évben vagy akár hat évben is. Felelősséget kell azért váll alniuk, hogy vajon miért nem találtak hat év alatt a kormányzat egyetlenegy kezdeményezésében sem egyetlenegy támogatni valót. Lehet, hogy ez a kormány hibája, de azért el lehet gondolkodni rajta, hátha tévedtünk, és hat év alatt egy jó kezdeményezésünk is volt. (Kontur Pál: Cavintont kell szedni!) A mai nappal kapcsolatban: azért kell önöknek felelősséget vállalniuk, hogy miért mondják ugyanazt és az ellenkezőjét is. Csak néhány példát hadd mondjak. Kósa Lajos azt mondja, hogy ne felvilágosult abszolutista módon határozzunk a reformokról, hanem kiérlelt, megbeszélt, előkészített döntéseket hozzunk a parlament elé, mondta a beszéde első részében. (16.20) Mit mondott a második részében? Nem kell itt megbeszéléseket összehívni sem gazdasági, se egyéb kérdé sekben, cselekedni, dönteni kell. Hát akkor döntsék el önök, hogy melyik kívánságuknak tegyünk eleget! Vagy amit szinte minden hozzászóló elmondott: csökkenteni kell az állam bevételeit - mondják önök , csökkenteni kell az adókat. Igazuk van. Ugyanakkor f elsorolják - ahogy Schvarcz képviselőtársam mondta , hogy meghalnak az emberek, mert kevés a pénz az egészségügyben, hogy tönkretesszük az oktatást, mert sokkal több pénz kellene. Ezt a minimális összefüggést azért önöknek is látniuk kellene, hogy ha csök kentik az állam bevételét, akkor nem lehet egyszerre növelni a kiadásokat, mert ebből származik a hiány. Önöknek nem kell a mi döntéseinkért felelősséget vállalniuk, de felelősséget kell vállalniuk a reformok megfúrásáért, akár az egészségügyi, akár az okt atási reform megtorpedózásáért. Csak ez az önök felelőssége. Amit kormánypárti képviselőként tettünk, nyilvánvalóan nem kell önöknek vállalniuk. Még két hozzászólásra szeretnék reagálni. Az SZDSZ egyik képviselője, a frakcióvezető vezérszónok elmondta, hog y a szociálpolitikában a rászorultsági elvet kell alkalmazni, és ecsetelte például a családi pótléknál. Egyszer mi ezt kipróbáltuk már ’9697ben, a rászorultsági elvet próbáltuk bevezetni, és nagyon sokan szegénynek bizonyultak, akik több millió forintos furgonnal vagy terepjáróval hordták a gyereküket például az én iskolámba, ugyanakkor az a kollégám, aki túlórát vállalt, elveszítette a családi pótlékot. Tehát olyan esetben, amikor nem világos, hogy ki a rászorult, ki nem, és nincsenek megfelelő szabályok , és nincsenek megfelelő nyilvántartások, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy ki a rászorult, és ki nem, akkor kisebb hibát követünk el, ha Kóka frakcióvezető úr gyermeke kap egy kis családi pótlékot, mint ha egyetlenegy olyat is kihagynánk, aki egyébként me g rászorult. Hasonlóan tudok reagálni Horn Gábor képviselő úr felvetésére, hogy miért nem a teljesítményelv alapján járunk el például a 13. havi fizetések esetében. Azért nem például az oktatásban, mert nincs megfelelő mérési rendszerünk mind a mai napig, amivel ki lehetne mutatni, hogy ki, melyik pedagógus hogyan teljesít az oktatásinevelési feladatai ellátásában. Ha talán erre nagyobb gondot fordítottunk volna, és fordított volna az SZDSZ is a kormányzása alatt és az oktatási tárca nyolcéves vezetése ala tt, akkor már előbbre tarthatnánk. Tehát szükség van a reformokra, de nem lehet a mai időszakot arra fölhasználni, hogy rendezzük az összes rendezetlen ügyünket arra hivatkozva, hogy most bajban van az ország. Egyszerre nyilván nem lehet mindent megoldani. Kritizálták azt is, hogy miért tartjuk mi értéknek azt, hogy megvédjük például a közszférában a munkahelyeket. Miért nem jobb az, ha például több száz, több ezer vagy több tízezer ember munkanélkülivé válik? - vetette föl Horn Gábor képviselő úr. Én azt g ondolom, hogy végrehajtottunk éppen az SZDSZ közreműködésével, támogatásával olyan reformokat az oktatásban, ahol racionalizáltuk a rendszert. Annyi pedagógus van ma a rendszerben, amennyire szükség van, tehát kifejezetten szakmaipolitikai hibának tartaná m, ha most további létszámcsökkentést hajtanánk végre azért, hogy a források elegendőek legyenek. Tehát nagyobb megfontoltság kell ebben a nehéz helyzetben, amibe az ország került.
