Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - GAZDA LÁSZLÓ (MSZP):
2067 Elsőként Gazda László képviselő úr következik hozzászólásra. GAZDA LÁSZLÓ (MSZP) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az év legfontosabb törvényjavaslatát vitatjuk meg ezen a héten, és ez a törvényjavaslat nemcsak a 2009es év szempontjából fontos számunkra, december végéig kiderül, mindannyian megértettüke az idők szavát, és el tudunke közösen, együttműködve indítani egy intézkedéssorozatot, amely egy jobb, élhet őbb, versenyképesebb Magyarországot teremt, vagy szűkkeblűen, önös érdekeket követve továbbmegyünk azon az úton, amely sok veszélyt rejt magában. 2006ig útitársak voltunk, útitársak voltunk ezen az úton, hibáztunk, felismertük, változtattunk, és 2006 köze pe óta konszolidációra törekszünk. Lassan haladtunk, mert arra törekedtünk, hogy a társadalom védtelenjei ne érezzék meg a szociális és jóléti kiadásokban a szűkebb esztendőket. Talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy rendkívüli időket élünk, és mintha a z is rendkívüli lenne ebben a helyzetben, hogy nem akarjuk ezt tudomásul venni. (16.10) Azt hisszük, legalábbis egy részünk, hogy bár kéthárom éve hallunk az amerikai hitelválságról, a virtuális pénzvilágról, amit előbbutóbb majd az egész világ örököl, d e bennünket nem érint majd egészen. A másik részünk pedig továbbfolytatja azt a háborút, amit elkezdett az országon belül - itt mértéktartó, hozzáértő emberek kevesek játékszerévé válnak, semmi sem számít. Hogy a 2006 közepétől megkezdett költségvetési kon szolidáció kötelezően szükséges, de még nem elégséges feltétel a boldoguláshoz, ezt szintén mindnyájan értettük, éreztük. A gazdasági növekedés lelassult, az állami beruházások kiadásainak visszafogása, az egyensúlyjavító intézkedések mutatták meg igazán, hogy a magyar gazdaság mikro, kis- és középvállalkozásai sem tőkeerejükben, sem szervezettségükben, sem virulékonyságukban nem mérhetők olasz, spanyol társaikhoz, tőkeszegények, kiszolgáltatottak, és még mindazzal a tudással sem rendelkeznek, ami a megkap aszkodásukat lehetővé tenné. Biztatjuk egymást: minden válságban egy lehetőség, készülj a válság utáni időszakra. Igen, lehetőség, ha felismerjük, hogy egy kis és nyitott gazdaság mennyire sérülékeny, és amire büszkék vagyunk, abból milyen sok problémánk k eletkezhet, mert egyetlen magyar bankkal rendelkező bankrendszerünk konszolidációjánál még csak nem is csodálkozhatunk azon, hogy az anyabankok otthon konszolidálnak, és itthon, nálunk szűkmarkúbbak. Egyetértek dr. Juhászné Lévai Katalin és Molnár Albert k épviselőtársaimmal, hogy ez a költségvetés nem a lehetőségek költségvetése, hanem a kényszereké és a korlátoké, és ha ezt felismerjük, most valóságos összefogásra van és lesz szükség, gyors és hatékony intézkedéssorozatra, amelyek elsősorban az értékteremt ő, az új értéket előállító gazdaságot védik. De ne csodálkozzunk azon, hogy a bankrendszer és az államháztartás konszolidációja után még mindig itt maradhat egy gyengélkedő gazdaság, ha most nem sietünk a segítségére, mert a hitelforrások szűkülnek, a piac ok bizonytalanná válnak, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk. Lehet, hogy először a fejekben kell rendet teremteni, hogy mindannyian értsük, csak azt tudjuk elosztani, amennyi új értéket ez a gazdaság előállít, ha a jó értelemben vett bürokrácia, engedélyez ő hatóságok, közigazgatási, környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságok felismerik, hogy értéket őriznek, és csak annyiban teremtenek, amennyiben elősegítik, hogy a gazdaság hatékonyabbá, versenyképesebbé váljék, őrködnek azon, hogy egy fenntartható vil ágot építsünk, és most igazán szükség van arra, hogy a kiadásainkat is racionalizáljuk. A pénzügyminiszter úr, az Állami Számvevőszék elnöke, a pártok vezérszónokai elmondták az expozéjukat, véleményüket, ki támogatólag szólt hozzá, ki nem, tiszte szerint. Egyvalamiben egyetértettek, hogy a 2009. évi költségvetésről beszélünk, de látni kell a következő két, három, négy év hatásait, és hogy egyetlen év költségvetésével rendben lévőnek vélni a dolgokat nem lehet.
