Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - PÁVA ZOLTÁN (MSZP):
2036 Tisztelt Ház! Időm letelt, a továbbiakat majd más ellenzéki képviselőtársaim nagyobb időkerettel el fogják mondani. Köszönöm, hogy meghallgatt ak. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Páva Zoltán, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon! PÁVA ZOLTÁN (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársai m! A költségvetési vita során elsősorban a nyugdíjak és a családi pótlék mértékéről, összességében a szociális kiadásokról, a jövő évi bérekről, különösen a közalkalmazottak, a közszféra béreiről, a 13. havi nyugdíjakról és a fizetésekről esik szó. Különös en igaz ez most, amikor a világgazdaság negatív tendenciái halmozottan befolyásolják sérülékeny nemzetgazdaságunkat. Ilyen körülmények között kicsit szokatlanul hathat, hogy költségvetésünk egy speciális területére, a sportra irányítsam a figyelmüket. Bízo m azonban abban, hogy a néhány hónapja véget ért pekingi olimpiai és paralimpiai játékok élménye még elég közeli, és a képviselőtársaimat is hideg zuhanyként érő olimpiai szereplésünknek még él a hatása, hogy mindegyikünkben világossá vált a felismerés: tö bbet kell tennünk a magyar sport érdekében. A félreértések elkerülése végett szeretném előrebocsátani: nem a sportnagyhatalmi pozíciónkhoz való görcsös ragaszkodásról beszélek. Peking egyértelműen megüzente számunkra: nem tudunk lépést tartani a pénzügyig azdasági nagyhatalmakkal, de hangsúlyozom, ez nem is lehet a célunk. Az ország gazdasági teljesítőképességéhez mért tisztes helytállást tűzhetjük ki célként magunk elé kizárólagosan, és közös a felelősségünk abban, hogy a sportolóink felkészüléséhez szüksé ges feltételeket megteremtsük. Arra is szeretném felhívni a figyelmünket, hogy ne csak négyévente érezzük közös ügyünknek a magyar sportot, különösen, amikor együtt ünnepelhetünk eredményes sportolóinkkal. (13.40) Egy: a várt eredmé nyeket nem biztosító szereplés után kell igazán megmutatni felelős politikusként, hogy mit is jelent számunkra a nemzet sportjának ügye. Ne csak sütkérezni akarjunk a fényében, hanem tenni is az érdekében! Figyeljünk rá jobban, törődjünk vele többet, hisze n egy olyan ágazatról van szó, aminél jobb országimázst a legjobban fizetett hirdetések sem biztosíthatnak hazánknak. Kérem, hogy szigorúan fiskális szempontból vizsgálva se becsüljük alá a sport gazdaságban betöltött szerepét. Az ötpárti támogatással elfo gadott nemzeti sportstratégia alapján a sportgazdaság becsült árbevétele hazánkban évi 350 milliárd forint. A sportágazat ezzel nettó költségvetési befizető, a nemzetgazdaság árbevételének 0,9 százalékát e szektor termeli. A sportvállalkozások több mint 25 ezer embernek adnak főállásban megélhetést. A sportban foglalkoztatott személyek száma is jelentős, közel 23 ezer fő, ami a nemzetgazdaság összes foglalkoztatottjának ugyancsak 0,9 százaléka. Amennyiben ezek ismeretében vizsgáljuk a sport jövő évi állami költségvetését, természetesen nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Azt láthatjuk, hogy mintegy 1 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhat az Önkormányzati Minisztérium az idei évhez képest. 2009ben 12,657 milliárd forint szerepel a költségvetés terv ezetében, az állami sportcélú létesítmények fenntartására fordított 4 milliárd forintos támogatást nem számítva. Ez a csökkenés azonban csak látszólagos. Oka, hogy minden olimpiai évben a kormány kiemelt támogatást nyújt a versenysportnak. Így volt az idei évben is. Azt mondhatjuk tehát összességében, hogy a világgazdasági válság okozta folyamatok, a költségvetés egyensúlyi helyzetének megőrzése érdekében hozott intézkedések ellenére sikerült a sport támogatását jövőre legalább szinten tartani. Természetese n ennél kedvezőbb számokat is el tudnék képzelni, de gondolom, ezzel mindegyikünk így van a hozzá közel álló ágazatok tekintetében.
