Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP):
2028 Többen szóltak már erről, én ugyan a hozzászólásokat követve úgy érzem, hogy mint ahogy az iskolában nem egyszerre tanuljuk meg az adott ismereteket, itt is egy hosszú tanulási folyamat van, és mint örök optimista pedagógus, egyre kevésbé optimista poli tikus, abban reménykedem, hogy egyre többen értjük meg ennek a 2009es költségvetési tárgyalásnak és döntésnek a különleges, az ország szempontjából lényeges jelentőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban számtalan alkalommal találkozva válasz tókerületem polgáraival, azt kell önöknek mondanom - gondolom, önöknek is hasonló tapasztalatuk van , hogy bár a pénzügyi és gazdasági válság rendkívül bonyolult, összetett közgazdasági fogalmakkal operál, az emberek nagyon hamar és könnyen megértették, m i ennek a válságnak az ő életüket is befolyásoló következménye, üzenete, félelme. Újabban én magam is hallok nagyszüleim vagy éppen az idősebb szomszédok történeteiből arról, hogy egyegy ember hogyan élte meg már élete során, ha ilyen válság közelébe kerü lt. Tegnap a parlament folyosóján hallottam az egyik anekdotát, miszerint a szokásoknak megfelelő szombati esküvő nászajándékából, ami - örömre - sok pénzt jelentett a fiatal párnak, mivel hétvégén zárva voltak annak idején az üzletek, a hétfői bevásárlásn ál egy tűkészletre futotta. Rettenetes üzenetek ezek, amelyek ezekből az egyedi történetekből következnek. És akkor mégis mi a mi dolgunk most a 2009es költségvetésnek ilyen típusú pénzügyi, gazdasági válság közepette való elfogadása során? Milyen költség vetést terjesztett be a kormány, és milyen költségvetés elfogadását kéri a kormánypárti képviselő a képviselőtársaitól? Olyan költségvetését, amelynek alapvető célja, hogy védjük meg az országot, védjük meg az embereket attól az élethelyzettől, amit az elő bb általam említett anekdota, de sajnos igaz történet igazol. A védelem költségvetése, egy olyan költségvetés, amelyben világos prioritásokat üzenünk. Ezt a költségvetést, miközben a megszorítások minden egyes eleme fáj nekünk, mégis azt kell mondanunk, ho gy azért kell vállalni, mert mindenképpen szeretnénk megvédeni a gyermekeink neveléséhez nyújtott támogatást, a családtámogatást, szeretnénk megvédeni azokat az állampolgárokat, akik az elmúlt időszakban spórolva, előrelátóan, betétben helyezték el a pénze iket, és aggódnak, hogy vajon a gondoskodás, az öngondoskodás megértee. Szeretnénk, ha éreznék, hogy igen, mert a betétük, a pénzük, a megspórolt pénzük jó helyen van. Szeretnénk megvédeni a munkahelyeket, új értékek jelennek meg, a munkahely érték, hisze n aki dolgozni akar és dolgozni tud, ő tudja, ebből tud boldogulni ő és a családja. És természetesen a nyugdíjasokról is szóltak többen. Azt gondolom, a nyugdíjasok értik és érzik, hogy mekkora kockázata lehet annak, ha ez a költségvetés és az ország gazda sági helyzete úgy rendül meg, hogy a nyugdíjuk is veszélybe kerülhet. Meg akarjuk védeni őket. (13.00) Mint ahogyan meg szeretnénk védeni, meg akarjuk védeni a nemzeti valutánk értékét. No de hogyan? Sokféle recept lehet, de talán nem túl széles a kínálat; többen beszéltek erről. Egy biztos: súlyos döntéseket kell hoznunk. Ez az egyik, és talán mondhatnám, a kormánypárti képviselők és a kormány felelőssége, hogy e súlyos döntések előkészítését idetárja. De talán a képviselői és parlamenti munkában is súlyos döntéseket kell hozni, mert lehet, hogy a demokratikus játékszabályok újraértelmezésére van szükség. Ha bajban van egy család vagy bajban volt, mondjuk, egy iskola, mert fogyott a gyereklétszám, és mondjuk, probléma volt valamelyik pedagógussal, jól emlék szem, közösen arra tanítottuk egymást, hogy oldjuk meg belül, és próbáljuk azt kelteni, hogy mi itt jók vagyunk, és bizalom kell ahhoz, hogy hozzánk jöjjenek. És ez eltűrhetetlen magatartás, hogy valaki aztán a szomszédnak azt mondja, hogy nahát, és ha még tudnád, hogy még milyen sok baj van…! Képviselőtársaim! Magyarország sebezhetősége mindannyiunk számára ismert. Nem öröm, és talán az okokat is részben magunkban is kereshetjük. De az biztos, hogy Magyarország e válságból akkor fog tudni kikerülni, ha saj át erőfeszítéseit abba az irányba összpontosítja, ami azt jelenti, hogy
