Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2023 nem szabad rémhíreket keltenünk , hogy Magyarországon a gazdasági növekedés lelassulása olyan problémákat jelentett volna még pénzügyi válság nélkül is, amire ha nincs megol dás, akkor a magyar gazdaság versenyképtelenné válik a régióban. Éppen ezért azt gondolom, hogy az az állítás, miszerint most gyorsan csináljunk rendet, és aztán majd elindulhat a hosszú távú reform, két szempontból is önmagunk becsapása. Egyrészt azért, m ert ha a gyors rendcsinálás nem eredményezi a tartós változást, akkor az nem rendcsinálás. Ez a klasszikus kádári időszak. Nem akarok én most kommunistázni, mert teljesen mindegy, hogy ki kommunista. Én magam a kádári időszakban - ugyan nem Kádár Jánoson, de a kádári időszakban - nőttem fel, de ez az én hibám, mert idős ember vagyok. De azt kell mondanom, éppen ezért a közgazdaságtannal régóta foglalkozva megtanultam, hogy ez a fajta ciklikus beavatkozás, ez a “húzd meg, ereszd meg” tényleg tipikusan a szoc ializmus szüleménye. Most baj van, visszavágunk mindent, aztán majd ha egy kicsit jobb lesz a helyzet, akkor visszaadjuk az embereknek a pénzt, akkor megint úgy csinálunk, mint ha minden rendben lenne, ennek következtében megint baj lesz, és akkor megint v isszacsináljuk. Mit csinálunk a jelenlegi bajban? Lényegében vagy majdnem kizárólag olyan lépéseket teszünk, amelyek elhalasztják a problémákat. Szeptemberre halasztjuk bizonyos jóléti kiadások változtatását. És akkor mi van? Mi lesz szeptemberben? Mi lesz 2010ben? Gondolom, meg fogják ígérni a szakszervezeteknek majd a tárgyalóasztalnál, hogy amit most elvettek tőlük, azt természetesen visszakapják. De miből kapják vissza? Hogyan kapják vissza? Működtetünk egy rossz jóléti rendszert, egy igazságtalan, ócs ka jóléti rendszert, amely olyanoknak ad, akik erre nem szorulnak rá, olyanoknak meg keveset ad, akik rászorulnak. S ezen nem változtatunk. Azt mondta egy bölcs - vagy nem bölcs, mindegy - amerikai politikus - Kennedynek hívták ezt a kollégát, nem is élte meg sokáig ezt a bölcsességét , hogy a válság nehézség és lehetőség. Örömmel hallottam vissza miniszterelnök úrtól ezt a megjegyzést, legutóbb egy valamilyen ötpárti cirkuszon mi magunk is elmondtuk. Nehézség, mert az ország számára egy borzasztó nehéz he lyzet, és lehetőség, mert lehetőséget ad arra, hogy közösen - és itt persze van felelőssége az ellenzéknek is, joggal kérik számon, hogy van nekünk is felelősségünk, de mi ebben partnerek lennénk, ha lenne ilyen , lehetőség arra, hogy lényeges, hosszan ta rtó változtatásokat indítsunk végre el. Nem utána! Nem úgy néz ki ez a dolog, hogy gyorsan, gyorsan, most ezt is, azt is megcsináljuk, és aztán rendben van a dolog. Nem indulnak el, kérem szépen, ezek az átalakítások! Magyarországon az egész közszféra fina nszírozása teljesítményvisszafogó, rossz minőségű, túl drága. Mindenki tudja, hogy így van. Elindultak folyamatok ennek a megváltoztatására. Az első lépésben a megtakarítások keretében ezt mind visszavontuk, pontosabban visszavonják ebben a javaslatban. M indegyiket. Jó ez így? Biztos, hogy az a jó, hogy senkinek nincs tizenharmadik havi fizetéskiegészítés? Miért ne lehetne tizenharmadik havi fizetést adni azoknak, akik nagyon jók? Persze nem kéne mindenkinek adni. Miért ne lehetne jutalmat adni azoknak, ak ik jobban dolgoznak, és kevesebb emberrel megoldják a feladatot? Valaki azt mondta - tán Szabó Zoltán , hogy ők nem akarnak 120 ezer munkanélkülit, hanem inkább elosztják egyformán a terheket. Biztos, hogy ezzel teszünk jót az iskolarendszernek, a közszfé rának, hogy azt mondjuk, maradjon minden így, ahelyett, hogy azt mondanánk, kevesebb emberrel hatékonyabban meg lehet oldani ezt a rendszert? Biztos, hogy ez a jó megoldás? Biztos, hogy jó megoldás a tizenharmadik havi nyugdíj nevű elképesztő közgazdasági nonszensz, amikor automatikusan mindenki kap egy pluszhavi nyugdíjat egy biztosítási rendszerben? Miért kapna? Ezt most úgy oldjuk meg, hogy felfüggesztjük? Nem az a megoldás, hogy végiggondolják, tényleg vannak olyan nyugdíjasok ebben az országban, akikne k kell nyugdíjkiegészítést adni, mert nagyon régen mentek nyugdíjba, tisztességgel végigdolgozták az életüket, de azóta olyan nagy volt az infláció, és a rendszer annyira nem követte az ő helyzetüket, hogy ki kell egészíteni a nyugdíjukat? Ez a társadalom kötelezettsége. De másoknál meg miért kell kiegészíteni? Miért tartunk fenn egy olyan családipótlékrendszert - nem nagy pénz, 30 milliárdról beszélek, bár most, amikor minden fillér számít, nem is olyan kevés , ahol alanyi jogon a legjobb helyzetben lév ők is
