Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BALOGH JÓZSEF (MSZP):
2020 kiszűrje, hasznosítsa azokat az akár ellenzéki kritikákat, jó szándékú, jobbító javaslatokat, amelyek ezt a költségvetést jobbá tehetik, és amelyek végül is az ország helyzetének stabilizálását elősegítik. (12.20) A sokféle vélemény közül számomra az teljesen nyilvánvaló volt, hogy senki sem vonta kétségbe a nemzetközi pénzügyi válságból adódó nehézségeket, mint ahogy azt is elismerték általá ban, a kormánypárt is elismerte, hogy a pénzügyi világválságból fakadóan azok a gyengeségek, hiányosságok, amelyek a magyar költségvetést, akár a magyar gazdaságpolitikát jellemzik, hozzájárultak ahhoz, hogy valóban egy kicsit az átlagosnál nehezebb helyze tbe került az ország. De azzal a véleménnyel nem tudok egyetérteni, hogy ez a költségvetés nem tükrözi egy átfogó javaslat formájában a teendőket, amely megjelöli a feladatokat úgy, hogy melyek azok a körülmények, amelyek miatt vissza kell lépnünk, melyek azok a programok, amelyeket meg kell védenünk, és melyek azok a szűk lehetőségek, de végül is lehetőségek, amelyek tekintetében előbbre tudunk lépni, és hosszabb távú programjaink megalapozását is elkezdhetjük. Én igenis észlelem, tapasztalom, hogy a költs égvetésnek megvan ez a hármas tagozódása, a kényszerű visszalépés, a stabilizálás, az eredmények megmentése, valamint a szolid előrelépés lehetősége is. Néhány dolgot azért hadd mondjak! Tállai képviselőtársunk, aki a Fidesz kitűnő pénzügyi szakembere, nyi lván olyan dolgokat mondott el, ami az ő álláspontját támasztja alá. Ezt hadd egészítsem ki olyan nemzetközi összehasonlítással, ami viszont a mi álláspontunkat támasztja alá. A minap megkeresett egy hosszú évtizedek óta Németországban élő nagyon jó házasp ár ismerősöm, akik figyelik a magyarországi eseményeket. Kommentárként hozzáfűzik, hogy igen, ők, akik közalkalmazottak, köztisztviselők, nemrégiben részesültek olyan döntésben, hogy a 13. havi jutalmukat 50 százalékra mérsékelték. Igaz, hogy nálunk ez a j övő évi költségvetésben 100 százalékban jelentkezik, de hozzáteszem, hogy Magyarország mégsem Németország, de igenis a jobb helyzetben lévő, gazdagabb Németország is rákényszerült egy ilyen 50 százalékos csökkentésre, olyan kommentárral, ezt utánuk mondom, hogy valószínűleg néhány év alatt az egészet meg kívánják szüntetni, mert ekkora jóléti programok finanszírozására még a gazdag Németország sem képes. A másik: ha valaki olvasta a nemzetközi pénzügyi szervezetek véleményét, ők már évek óta mondogatják, ho gy Magyarország jószándékúan, de olyan jóléti programokat hirdetett meg 2002ben, akár az 50 százalékos közalkalmazotti, köztisztviselői béremelés vagy akár a 13. havi nyugdíj, amit a jó szándékát illetően senki nem von kétségbe, de hogy ez a magyar gazdas ág kibírjae, itt mindig fennálltak a kérdőjelek. Hát igen, amikor a nemzetközi pénzügyi szervezetek elé kerültek ezek a kérdések, hogy most hogyan tudnak rajtunk segíteni az ő feltételeik között, ezekben a kérdésekben való visszalépés ajánlás formájában f elmerült. Tehát ez nem egy gonosz kormány ötletelése a nép sanyargatására, hanem kényszerhelyzetben meghozott intézkedés. Vagy: ugyancsak Tállai képviselőtársunk arra is utalt, hogy mi lesz - Jézus, Mária! - az IMFhitelek kamataival. Ha figyelt, az Állami Számvevőszék elnöke kifejezetten arra ösztönözte a költségvetés készítőit, hogy lehetőség szerint cseréljék ki az IMFkölcsönökkel a jelenlegi államkötvények kamatait, hiszen itt 81012 százalékról van szó, az IMF és a Világbank által adományozott vagy k ilátásba helyezett hitelek kamata 56 százalék. Nem csinálunk rossz üzletet, csak ennek feltételei vannak, amit nyilván a pénzügyi szervek meg is fogalmaznak. Összességében úgy gondolom, hogy a költségvetést ilyen sokrétűségében kell vitatni és megkérdőjel ezni. Néhány gondolatot a helyi önkormányzatokkal kapcsolatban: a helyi önkormányzatok a tervezet szerint összességében mintegy 3500 milliárd forinttal tudnak gazdálkodni, ami nagyon szép szám, de a 3200 önkormá nyzatra tekintettel nyilván különböző módon érinti ez a lehetőség az önkormányzatokat. Vannak jó helyzetben lévő önkormányzatok, amelyek könnyen átvészelik az ilyen pénzügyi megszorításokat, de az önkormányzatok, főleg a kisebb önkormányzatok többsége taga dhatatlanul nehéz helyzetben van, amire rásegítő intézkedések sorozatával találkozhatunk a költségvetésben. Hozzáteszem, hogy a 3500 milliárd forint 41 százaléka végül is a magyar állam