Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2006 is. A hosszú évek óta magas alapkamat, ami most 11,5 százalékra emelkedett, erőteljesen fékezi a gazdasági növekedést, régó ta hűti a magyar gazdaságot. Most nem az MNB kamatpolitikáját kívánom megtámadni, hiszen az október 22ei kamatemelés indokolt volt, ezzel egy újabb nagy erejű és kiszámíthatatlan hatású támadást sikerült megelőzni a forint ellen. Az ezt követő készenlétih itelmegállapodások pedig elhárították a közvetlen államcsőd veszélyét, lehetővé vált az államháztartás további pénzügyi menedzselése. A hitelek egyben lehetővé teszik, hogy az államadósság finanszírozása olcsóbbá váljon, hiszen ennek indokolt igénybevétel e jóval alacsonyabb kamatok mellett történhet, mint az állampapírok és egyebek mai 11 és 14 százalékos elvárt hozamának biztosítása. Tudjuk, a hitel nem ajándék, de azt is tudjuk, hogy ennek a menedzseléséhez megfelelő profizmus és felelősség kell. Bízzunk benne, hogy sikerül. Mindamellett amint lehet, meg kell szabadulni a magas alapkamattól, mert ilyen hitelköltségek és bizonytalanság mellett a vállalkozások nem fognak beruházni. Mindez elsősorban a hazai kis- és középvállalkozókat érinti, a külföldi cége knek számos egyéb megoldás áll rendelkezésre fejlesztéseik finanszírozásához. Természetesen a multik is érzik a válságot, ott sem várható beruházási boom, és ezt nemcsak a sajtóból, hanem sajnos a hazai elbocsátásokból is megtudhatjuk. A magas alapkamatot amint lehet, fokozatosan vágni kell, léte a gazdasági fejlődés szempontjából igen komoly korlátokat jelent. A magyar kormány kezében még a kikísérletezett csodafegyver is csődöt mond. Itt az EUtámogatásokban rejlő növekedési és fejlesztési lehetőségek kih asználatlanságára gondolok, ami súlyos hiba. Az Új Magyarország fejlesztési tervben foglalta össze a kormány, hogy a 7000 milliárd forintos hétéves fejlesztési lehetőséget mire kívánja felhasználni. Az ÚMFT még a 2006. évi választások idején megfogalmazódo tt, s a címéből is láthatóan propagandaanyag. (11.10) Akkoriban figyelmeztettük a szocialistaszabad demokrata politikusokat, hogy 7000 milliárdból nem lehet új Magyarországot építeni, de megnyugtatóbb körülményeket teremteni azt lehet. Ez sem sikerült, ah ogy ezt most 2008 őszén valamennyien érzékeljük. A terv számos dologgal foglalkozik, divatos szlogengyűjtemény, de nem allokál megfelelő mértékben erőforrásokat a gazdaságfejlesztéshez, körülbelül 20 százalékot, és ebből csak 3 százalékban tervezi támogatn i a hazai kis- és középvállalkozókat. Mi ezt a problémát a terv EUnak történt benyújtása előtt és azóta is számtalanszor megfogalmaztuk és jeleztük. Hiába. Fontos dolog a “virágos Józsefváros” mozgalom és különböző műemlékek restaurációjának támogatása, d e nem erre kell a források zömét fordítani. Ép ésszel azt kellene mondani, hogy előbb erősödjön meg a gazdaság, az majd kitermeli a fedezetet ezeknek a céloknak a teljesítéséhez. Most úgy kezd tenni a kormány, mintha mindezt megértette volna, de az illeték es miniszter arról panaszkodik, hogy az áttervezés az addigi kedvezményezettek komoly ellenállásába ütközik, vagy ahogy ő minap egy interjúban plasztikusan fogalmazott: vigyázni kell, hogy a részérdekek lúdjai ne győzzék le a közérdek disznaját. Hát ebben igaza van. Az ÚMFTbe tartozó támogatásokból mindezen hibák mellett 2007ben egyetlen eurót sem sikerült lehívni, és a 2008. évi helyzet sem túl biztató. A pályázati rendszer ésszerűtlen, túlbürokratizált, drága, a célrendszer nem életszerű. A változtatásr a ígéretek születtek, eredmények viszont nem. Mint a nyilatkozatokból tudjuk, a kormány is érzékeli, hogy rossz tervet csinált. Talán már a tavalyi 1,1 százalékos növekedés is figyelmeztető lehet, hogy valami nagy baj van a növekedéssel, de az ÚMFT nem vál tozott, ez egy stabil eleme a 2009. évi költségvetési törvényjavaslatnak is. Itt a három változat között szerkezeti és előirányzatbéli különbség nincs. Kérdezem: minek kell még történnie ahhoz, hogy a szükséges módosítások megtörténjenek? A kormány Magyaro rszág nehéz helyzetében miért nem koncentrál ennek az egyetlen jelentős fejlesztési forrásnak a hatékony felhasználására?
