Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1997 most, amikor több száz milliárd forintos vágásra kényszerül a kormány csak azért, hogy Magyarország megússza a világgazdasági válság hatásait. Azonban ma bizonyos szempontból mégiscsak történelmi beszé d hangzott el a Fidesz vezérszónoka részéről. A Fidesz vezérszónoka ugyanis kimondott valamit, amit húsz éve a Fidesz sohasem volt hajlandó támogatni, hogy tudniillik támogatják azt az új fővárosszervezési koncepciót, amit az SZDSZ egyébként húsz éve képv isel, hogy tudniillik az a helyzet, ahol a fővárosban az önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat nagyon sokszor egymással szemben összehangolatlanul működik, ez megszüntethető lehessen. Egy igazi, elsősorban fővárost érintő, de mégiscsak közigazgatási re form támogatását helyezte kilátásba ma a fideszes vezérszónok, amely ha megvalósul, akkor ma önmagában ezért megérte itt ma a parlamentben összejönnünk. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ma még nem tudjuk, hogy a hitelválság elleni küzdelemben mennyir e voltunk hatékonyak. Azt sem tudjuk, hogy mit hoz a várható recesszió, mennyire lesz fájdalmas, és mennyi ideig fog tartani. Az viszont látható, hogy bizonyos mértékben nagyobb ma az együttműködésre való készség, mint korábban. A plafontörvény lényegi ele meinek elfogadására gondolok. Ez ad némi esélyt, és ezt mindenkinek köszönöm. A közvetlen pénzügyi katasztrófát talán az elmúlt hetekben sikerült elhárítani, az előttünk álló recesszió várható hatásait viszont nem. A recesszió fájni fog, akkor is, ha siker ül enyhíteni a károkat. Nyilván idővel ki lehet jönni a válságból, de ehhez mindenekelőtt őszinte beszédre van szükség. Nem árt tudnunk, hogy mi vezetett ide, és nem árt, ha a betegség eredetében is egyet tudunk érteni. Ezzel kapcsolatban hadd beszéljek há rom dologról! Az első probléma a kapitalizmus hibáztatása azért, ami a világon most történik; a hamis diagnózis, amit felállítunk akkor, amikor azt látjuk, hogy világszerte omlanak össze a tőzsdék, különféle valuták jelentősen vesztenek árfolyamaikból, ill etve az állampapírpiacok országról országra Európaszerte befagynak. Mostanában hajlunk arra, hogy a gazdasági krízist ezzel a hamis diagnózissal indokoljuk. Egyre nagyobb a kísértés, hogy a kapitalizmus eredeti bűneivel magyarázzuk a válságot. Az elmúlt h etekben számos jele van annak, hogy baloldaliak, jobboldaliak, politikusok, közírók és értelmiségiek együtt ostorozzák a piacgazdaságot, a szabadkereskedelmet. Szerintem pedig az antikapitalista reflex tévút. A kapitalizmus köszöni, jól van, kissé belázaso dott, köhög is kicsit, de hamarosan meggyógyul, éppúgy, mint az eddigi összes válságos időszakot követően mindig. Nem a kapitalizmusból, nem a piacból volt túl sok, hanem éppen ellenkezőleg, annak korlátozásából, az államból, az adóemelésből, az osztogatás ból, az eladósodásból. Az antikapitalizmus modern prófétái, legyenek akár baloldaliak vagy jobboldaliak, most úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a piacgazdaság és szabadkereskedelem nélkül az elmúlt 150 évben sehol nem működhetett normálisan a demokrácia , nem lett volna az emberiség történelmében ez alatt a 150 év alatt példátlan életszínvonalemelkedés. Hadd hívjam fel az antikapitalisták figyelmét a XX. század tapasztalataira: ahol a kapitalizmus meggyengült vagy eltűnt, ott hamarosan nyoma sem maradt a z emberi jogoknak, a szabadságnak, a demokráciának. A másik jelenség, a másik probléma amiről beszélni szeretnék, az orwellizmus egyik speciálisan magyar formája. Valamennyien ismerjük azt a jelenséget, amikor egy kormány elkezdi megváltoztatni a szavak ér telmét, mást mond, és mást ért alatta. A cél általában valamilyen tényeknek, szándéknak a leplezése, jótékony homályba burkolása, szándékos félremagyarázása. A jelenség különböző mértékben, de szinte minden politikai rendszerből ismert. A francia forradalo m girondista minisztere gyilkosság helyett túlkapásról, zavargásról, a forradalmi hatalomgyakorlás túlzásairól beszélt. A bolsevikok milliók deportálása és tömeges éhség helyett a szocialista mezőgazdaság átszervezését emlegették. És ismerjük a náci újbesz éd terminus technicusait is, gázosítás helyett különleges kezelés, deportálás helyett áttelepítés.
