Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1991 másik ellenzékinek gondolt képviselő mégis felismeri a kormány javasla tainak nagyszerűségét, és megkísérli beterjeszteni ezt a parlamentnek, és a költségvetési bizottság ennek többséget ad. Jogilag akkor ez a kérdés megoldható, de Veres Jánost figyelmeztetem arra, hogy neki nincs lehetősége arra, hogy a saját javaslatai alap ján átírja a költségvetést. Az, ami előttünk van, az a költségvetési javaslat kalkulál 1,2 százalék növekedéssel, az eredeti 3 százalék növekedéssel kalkulált. Az eredeti, a szeptember végi 2,4 százaléknyi reálbérnövekedéssel kalkulált, ami előttünk van j ogi értelemben, az már nem kalkulál reálbérnövekedéssel. A valóság persze ennél szomorúbb lesz, erre majd még később kitérek. Egy mondatot itt még a jogi eszmefuttatásaimnál: azt is rögzítenünk kell, hogy az, amit az ÁSZszal szemben csinál ilyen szempont ból a kormány - bár az ÁSZ nem tud mit tenni ellene , az az ÁSZ jogainak a kiüresítése. Jogszabály, törvény rögzíti azt, hogy költségvetést az ÁSZ véleménye nélkül nem lehet tárgyalni. Nyilvánvalóan az ÁSZ a lehetetlent is megpróbálja megoldani, de tudjuk jól, hogy ezek olyan vélemények, amit az ÁSZ le tud tenni, amit persze egy hétvége alatt meg lehet tenni, hogyha megfeszítve dolgozik az apparátus, és valamit elénk tesz. Nem ez a jogalkotói szándék, tisztelt Lendvai képviselő asszony, amikor az ÁSZ vélem ényével kell tárgyalnunk ezt a költségvetést. Még egyszer mondom, ez ennek a jognak csak a kiüresítése, amire itt a gyakorlatot folytatjuk. Nézzük a második kérdéskört, néhány tényszámadatot arról a költségvetésfolyamról, amely előttünk van. Először is egy október 9ei napot kell felemlegetnem, amit a kormányzat által adott brosúrák alapján egyfajta fekete csütörtökként emlegetnek. Ez a fekete csütörtök józanítja ki a kormányt, mert ekkor tapasztalja a kormány először azt, hogy a magyar állampapírok, amelye ket a kormány felkínál, amin keresztül a hiányt finanszírozni akarja, az nem kell senkinek, még jelentős felár árán se vásárolja meg senki; itt ijed meg a kormány, és változtat a koncepciókon. Október 9e előtt a kormány azt gondolta, hogy a költségvetésse l majd versenyképességet növel, egyensúlyt javít, és egy fenntartható pályán működteti a költségvetést. Sőt, azt is megfogalmazta még október 9e előtt, hogy az életkörülmények tartósan és gyorsuló ütemben közelítsenek az Európai Unió átlagához. Ez egy kív ánatos cél, államtitkár úr, közöljük nyugodtan a televíziónézőkkel, hogy ez a költségvetési tervezet, amit mi majd tárgyalunk és el fogunk fogadni, az ezért a harmadik célért az égvilágon semmit nem tesz, meg se kísérli. Ma már csak mi van napirenden? Pénz ügyi stabilitás és esetleg a munkahelyek megőrzése; hozzáteszem, százezer munkahely, százezer munkahely van veszélyben, hogy mindenki értse a baj nagyságát. Ha nézzük a makroszámokat, ezekre már utaltam, az eredeti koncepció 3 százalék növekedéssel kalkulá lt. Hol vannak ezek a szép idők? - pedig csak szeptember végét írtunk akkor. Jogi értelemben, ami előttünk van, az 1,2 százalékos növekedéssel kalkulál, és ami majd bedolgozásra kerül valamilyen módon a költségvetésbe, az már 1 százalék recesszióval, csökk enéssel kalkulál. Ez azt jelenti, hogy szeptember vége óta a növekedést 4 százalékkal korrigáltuk lefelé. A háztartások fogyasztása: eredetileg kalkulált a kormány 1,9 százalék növekedéssel, ami előttünk van, az 0,3 százalék növekedéssel kalkulál, és ami a valóság lesz, az 3,1 százalék csökkenés. Az export 8 százalékról 3,9 százalékra esik vissza, a beruházások a valamikor tervezett 6 százalékról visszamennek 0,9 százalékra. A reálbér, amiről beszéltem: az optimista verzió szeptember végén azt ígérte az ors zágnak, hogy növekedik a reálbér 2,4 százalékkal; ami valószínűsíthető, az minimum 2,7 százalék reálbércsökkenés. Az államháztartás hiánya, amit a kormány kommunikál, kétségtelenül ez az egyetlen olyan tényadat, ami kedvezően alakul, mert a 2009es költség vetés - nem is az eredetileg tervezett szerint - 3,2 százalékban határozná meg az államháztartás hiányát, hanem ez csökkenne 2,6 százalékra. Hogyha abszolút számokban határozzuk meg az államháztartás tervezett hiányát, akkor a szeptemberi koncepció még 975 milliárddal kalkulál, a majd elfogadandó 783 milliárddal kalkulál. Egy érdekes számsor vagy egy érdekes megállapítás van előttem: a bajok ellenére mi az, ami nem változik, mondja a kormány, és utána felsorol mindent, ami természetesen változik. Tehát a ba jok ellenére a kormány szerint nem változik a szociálpolitika rendszere. A nyugdíjemelés 3,1
