Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 15 (155. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
20 Szövetsége - együtt kormányoztunk az elmúlt hónapokig a Szocialista Párttal, és nagyon sok eredményre természetesen büszkék vagyunk, amit közösen értünk el, de reálisan és őszintén - mert a becsület azt kívánja - a saját hib áinkkal is szembe kell nézni. S ha volt súlyos hibánk, ez volt az, az elmúlt években: a költségvetési hiány felborítása, az állam szerepének, a túlterjeszkedésnek a megtartása és annak nem a visszaszorítása. Mert az Európai Unió, a világ ebbe az irányba me gy: a hit a piacgazdaságban, a hit az egyénben, az egyéni szabadságban - ha már miniszterelnök úr Bibót említette. Bizony, Bibó István azokban a ’464748as években pontosan ezeket a gondolatokat fogalmazta meg: hogyan építsünk a gerincét kiegyenesítő, ön tudatos egyénre - a polgárra. Pont ez hiányzik. Ez az, ami nincs benne ebben a programban: az őszinte szembenézés az igazi problémánkkal. Mert nem tudjuk megoldani az oktatás ügyeit, miniszterelnök úr, ha ezzel nem kezdünk semmit sem. Mert nem tudjuk megol dani a foglalkoztatás problémáit, ha erre nem adunk választ. Mert nincs megoldás a gazdasági növekedés problémájára, ha nem tud végre egyszer őszintén szembenézni ez az ország azzal, ami az ország érdeke, hogy hogyan tudjuk az állami szerep túlterjeszkedés ét megakadályozni, hogyan tudjuk visszavágni ezt arra a szintre, ahol az európai uniós országok állnak. Addig beszélhetünk mindenről. Addig felvázolhatunk nemes célokat, de nincs mögötte realitás, mint ahogy egyébként - megjegyzem - kiváló szakértők kritiz álják is ezt a programot. Hiszen olvashatjuk, láthatjuk mindenfelé, ahol beszélnek róla, kiváló közgazdászok, gazdasági műhelyek mondják el azt, hogy a program nem megalapozott, hogy nem megvalósítható. És mire megyünk ezzel, miniszterelnök úr? Mire megyün k az elkövetkezendő időben, hogyha önmagunkat csapjuk be azzal, hogy egy megalapozatlan programot terjesztünk az ország elé, hogy emögé akarunk támogatást szerezni? Magyarország ideje ennél sokkal drágább. Mi, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt kezdeményeztük, hogy lássunk világosan, mit akar a kisebbségi kormány, és ha jó a program, akkor támogassuk, ha nem jó, mondjuk el őszintén a véleményünket róla, pont ebből a megfontolásból tettük; hogy legyen egyértelmű, hogy az ország érdekét kell n éznünk elsősorban. Persze, természetes dolog, hogy mindenki nézi a választói érdekét, mindenki nézi a pártja érdekét - ahogy nézi a kisebbségi kormány és nézik az ellenzéki pártok is , de elsősorban az ország érdekét nézzük. (14.10) Az ország é rdeke az, hogy ezekre a problémákra végre kapjunk választ, hiszen az adócsökkentés is - mindannyian tudjuk - nagyon fontos az ország számára, de csak akkor értelmes, ha ezt bele tudjuk helyezni abba a rendszerbe, amiről beszéltem. Pont a mi kormányunk csin ált már olyan adócsökkentést - megtettük ezt közösen , amelyet utána vissza kellett csinálnunk, mert nem volt jó, mert nem jó irányban hatott, mert nem a gazdaság növekedését szolgálta, nem a költségvetési hiány mérséklését. Megjegyzem: ha van támogatandó irány ebben a programban, többek között ez az. Ez az, ami mellett kiállunk, a költségvetési hiány csökkentése. Nekünk, szabad demokratáknak az ország érdekében - mert ez mindannyiunk érdeke, függetlenül attól, hogy ki szocialista, ki liberális, ki konzerv atív választó - az az érdekünk, hogy ennek az országnak a költségvetési hiányát a választások közeledtével is alacsonyan tartsuk, álljunk szembe minden osztogatási hajlammal, és álljunk oda a gazdaság növekedését szolgáló program mellé. Ezért, minisztereln ök úr, azt gondolom, az lenne a kívánatos - és mi a szabad demokraták részéről ezt is kérjük , hogy ezt a programot terjessze ide a parlament elé. A cselekvési programról a parlamentnek állást kell foglalnia, és ki kell fejeznie a véleményét, hogy támogat ja vagy nem támogatja. Legyen világos a helyzet: a parlament azt mondjae, hogy ebbe az irányba kell haladni, vagy pedig más irányba. Mert ha nem jó az irány, akkor azt korrigálni kell, azon változtatni kell. Mi, szabad demokraták készek vagyunk arra, hogy ebben a vitában részt vegyünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
