Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 28 (169. szám) - Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP):
1793 Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Ángyán József következik. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy Herbály Imre képviselőtársam kiment, mert egykét gondolatot neki is szerettem volna elmondani azzal kapcsolatban, amit megjegyzett. Mivel azonban Gőgös Zoltán államtitkár úr magára terelte a figyelmet, kénytelen voltam először arra reagálni. Herbály képviselő úrnak teljesen igaza van abban, hogy a forrás nem lesz több, ugy anannyi van, hét évre ennyi pénzünk van. De éppen ez a probléma, mert nem lehet egyoldalúan elkölteni, ha csak ennyi forrásunk van, és lehet, hogy ez soha többet nem fog megismétlődni. Nem lehet ilyen egyoldalúan, egy adott érdekeltségi kör mentén elkölten i a vidékfejlesztési forrásokat. Persze az a kérdés, hogy kinek mi van a fejében a mezőgazdaságról. Mi az, hogy korszerű mezőgazdaság? Nekem vannak elképzeléseim, hogy mit gondolhatnak önök erről. Az intézkedések egyébként mutatják, hogy körülbelül miben g ondolkodnak. Nyilván valami tömegtermelő nagyüzem, ami szuperintenzív technológiával, nagy tömegben állítja elő azt a négyöthatnyolc növényt, amit eddig is termelt. Ez lehet a hatékony mezőgazdaság. Én viszont úgy gondolom, hogy a hatékonyságot nem inne n kéne megközelíteni, hanem a vidék társadalma, a magyar társadalom hatékonysága szempontjából. Akarjuke a foglalkoztatást vidéken? Köztudott, talán a kutatók is meg tudják erősíteni, hogy Finnországban a 33 hektáros átlagos birtokméretű finn mezőgazdaság ban három és fél embert tart el egy 33 hektáros terület, miközben itt száz hektár sem tart el ennyi embert ilyen birtokstruktúra mellett. Kérdés, hogy akarjuke foglalkoztatni az embereket vagy sem. Háromszor, négyszer, ötször ennyi embernek tudnánk munkát adni, ha nem ragaszkodnának ezekhez a tőkés társaságokhoz, akik persze bérmunkásokat alkalmaznak, és a statisztika csak ezeket a bérmunkásokat mutatja ki, de az önfoglalkoztatás egy társadalomban legalább olyan fontos, mint a bérmunkások alkalmazása. Kérd és persze, hogy a környezeti szempont szemponte vagy sem. Szépen leírták, hogy mi a cél ezzel, de hát kérdés, hogy ez tényleg szemponte vagy sem. S kérdés az is, hogy minőségi szerkezetváltást akarunk, vagy változatlanul tömegtermelő iparszerű mezőgazdas ágot. Lehet ezt is, azt is választani. Ez utóbbi el fog lehetetlenülni, ha másért nem, az energiaárak emelkedése miatt. El fog lehetetlenülni! Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Kis Péter László képviselő úr a következő írásban előre jelentkezett fels zólaló. KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Remélem, megbocsátják nekem a fegyelmezetlenséget, hogy visszatérek a napirendhez. Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentésen belül az élelmiszerhigiénia és bi ztonság kérdésével kívánok a hozzászólásomban foglalkozni. Mielőtt a 2007. évi helyzetről szólnék, érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt évek során milyen környezetben kellett érvényt szerezni “a szántóföldtől az asztalig” elvnek. Mint ismeretes, a 2004es E Us csatlakozással kinyíltak a piacaink, az Unió gyakorlatilag egy nagy belső piacának aktív részeseivé váltunk. Az áruk szabad áramlásának kapcsán a csatlakozásnak nemcsak előnyeit élveztük, hanem jelentős hátrányait is el kellett szenvednünk. Itt utalnék a már ismert élelmiszerbotrányok sorozatára. Tehát az élelmiszerbiztonság szempontjából a környezet kockázatosabbá vált, a régi ellenőrzési rendszerünket az idő túlhaladta. A felvetődő problémákra gyorsan választ kellett adnunk. A korábbi szervezeti rend szer széttagolt, összehangolatlan volt, az ellenőrzések hatékonysága nem szolgálta az élelmiszerbiztonság javítását. A rendszer ráadásul
