Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 28 (169. szám) - Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
1781 Ha azt látjuk, hogy a mezőgazdasággal kap csolatos, az inputokat előállító cégeknek milyenek a jövedelmi viszonyai, akkor is nagyon érdekes képet látunk. Amint említettem, a teljes mezőgazdasági vertikum adózás előtt képes 6070 milliárd forint eredményt produkálni, és mondjuk, egy növényvédőt vag y műtrágyát gyártó cég éves eredménye ennek körülbelül a fele, akkor egy kicsit el kell gondolkodni ezen, hogy valójában hogyan is áll ez a dolog. Én nem hiszem azt, hogy a piaci versenyben ezt meg lehet szabályozni, de azért ebből mégiscsak kiviláglik, ho gy ha egy teljes mezőgazdasági ágazat 6070 milliárd forintot tud eredményként letenni az asztalra, és mondjuk, a műtrágyagyártó és forgalmazó holding ennek a felét képes, akkor mégiscsak az ötlik fel az emberben mint mezőgazdasági termelőben, hogy talán egyébként nemcsak az energiaárak határozzák meg a műtrágya árát, hanem például egyfajta monopólium is van a magyar piacon e tekintetben. Más hasonló példákat is lehetne hozni a magyar mezőgazdaságból. Összességében is tehát az a véleményem, hogy az agrárfo glalkoztatás, a kereseti viszonyok és a mezőgazdaság jövedelmi viszonyai nagyon szoros kapcsolatban vannak, és nagyon sok mindent elárulnak egyébként az ágazatról. Úgy gondolom, az Agrárgazdasági Tanács által tett tízpontos javaslattal kapcsolatban, amelyr e érdemes figyelni, vitatkozni nem lehet, azok az állítások igazak, helyesek, és olyan iránymutatások, amelyeket meg kellene tartani, viszont ez nagyon nagy közös munkát igényel az ágazat szereplőitől az én véleményem szerint. Egyébként is a magyar mezőgaz daságnak szakmailag versenyző szereplőkre volna szüksége. Sajnos, ma Magyarországon azt látom, hogy szakmailag nem versengő szereplői vannak a mezőgazdaságnak, inkább más dologban versengenek az ágazat szereplői. Ahhoz, hogy szakmailag versengő szereplői l ehessenek a magyar mezőgazdaságnak, azért néhány dolgon változtatni kellene. Például az egyik ilyen dolog, hogy tulajdonformák közötti egyenlőség legyen. Számomra az nehezen elfogadható, sőt egyáltalán nem elfogadható, ha egy magángazdálkodó, egy agrárgazd álkodó földterületet vásárol, azt kiméreti az osztatlan közös földből, mert abból vásárol, utána meg kell várnia, hogy a bérleti jogviszony leteljen, utána azt is ki kell várnia, hogy az SPSrendszerben azt a két évet, amíg nem juthat támogatáshoz, azt is megszerezze. Nem mondanám azt, hogy ez versenysemleges. (18.20) Ha viszont azt nézzük, hogy aki gazdasági társaságot vásárol, tehát egy jogviszonyt vásárol, mert több pénze van, nem 5 hektár, 10 hektár földet vagy 20at vásárol, hanem egy gazdasági társasá got vásárol meg, mert vannak ilyenek Magyarországon, az a következő nap élvezi az összes lehetőséget. Nem hiszem, hogy ezen nem lehetne változtatni egyébként, mégis a törvényalkotók itt vannak a parlamentben, és én úgy gondolom, hogy közös párbeszéddel ezt rendezni kellene. Nem jó dolog az, hogyha a kisember, aki úgy gyarapítja a vagyonát, hogy névvel mögé áll egy eszközvásárlásnak, egy földvásárlásnak, esetleg öttíz évet kell ahhoz várnia, hogy ő ezt használatba, birtokba vehesse, míg aki egy gazdasági tá rsaságot megvásárol, egy nagyvállalkozó, az a következő nap már élvezi minden lehetőségét akár a támogatásoknak, akár az egyéb jogviszonyoknak. Itt még egy pillanat, egy gondolat erejéig szeretnék visszatérni a bérleti jogosultságra, hiszen egyetértek azza l, amit Herbály képviselőtársam az ezt megelőző ülésen mondott, hogy a magyar mezőgazdaság a bérleti jogviszonyon alapul. Igaza van Imrének teljes egészében ebben az állításában. De hát ez a bérleti jogviszony egy része a rendszerváltás után alakult ki, eg y része viszont a rendszerváltás előttre nyúlik vissza. Volt a rendszerváltáskor egyébként földkárpótlás, ki lehetett lépni a mezőgazdasági szövetkezetekből, de azért a bérleti jogviszonyt a jogutódlás alapján megörökölték a szövetkezetek egyébként. Tehát ebben is van még a mai időszakban is jelentős feszültség. A versengő mezőgazdaságnak azért egy másik akadálya is van, ami felé haladunk, mert eddig szinte olyanokat mondtam, ami felől elfelé haladunk, de ez olyan, ami felé haladunk. A mai magyar mezőgazdas ág szereplőinek nagy része, a társas vállalkozásoknak az első számú vezetői vagy többségi tulajdonosai többnyire 5560 év környékén vannak, és a viszonylag jól menő családi
