Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 28 (169. szám) - Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1698 legyek, az adatokat és a sok esetben hiányzó idősorokat mint trendet, nem tudjuk például a nemzeti agrárcélokhoz viszonyítani. Ennek oka persze, ismétlem, nem a szakemberek hiányos munkája, hanem az az egyszerű tény, hogy ilyen viszonyítási alappal nemzetünk nem rendelkezik. Ez a hiányosság minden területen érezhető. Különösen nehezíti az áttekintést a konszenzussal elfogadott nemzeti agrárstratégia és az elérendő megfogalmazott nemzeti célok hiánya, a termelési struktúra alakulása, az egyes szektorok egymáshoz viszonyított teljesítményértékelése, illetve a különböző ágazatok eredményeinek összehasonlító értékelése terén. De sokat segíthetne az eredményértékelés, ha általában az agrárágazat adott évi stációit egy korrekt mó don definiált nemzeti célhoz mint elérendő feladathoz való viszony mentén végezhetnénk. Az éves jelentés akkor értelmezhető igazán, ha ennek a folyamatnak a trendje is áttekinthető. Az immár két esztendeje kialakított formátum ezt nem tudja nyújtani, s nem pusztán a nemzeti agrárstratégia híján, a nem leírt célokkal nem vethető össze egy adott év agrárteljesítése, hanem a versenytársakéval sem. Így azt sem tudjuk meg, hogy azok az eredmények, amelyek egy adott esztendő teljesítményét rögzítik, világ- vagy e urópai viszonylatban előre- vagy éppenséggel visszalépésnek értékelhetőeke egyáltalán. Éppen a 2006os év felemásnak tűnő eredményei láttán 2007 januárjában többek között azt kérdeztem írásban a miniszter úrtól, hogy az agrártárca vezetése rendelkezike i smeretekkel a magyar és a más versenytárs gazdálkodókat érintő szabályozások pénzügyi, gazdaságvezetési előnyeiről vagy éppen hátrányairól, az illetékek, elvonások, jogszabályi és adminisztrációs terhek együttesét elemeztee a tárca összevetve a versenytár sakéval. A válasz semmitmondó volt, megerősíti azt a hiányérzetet, amelynek most is hangot kell adnom. Ilyen munkák nincsenek, s ezek hiányában valódi megmérettetés, összehasonlítás nem lehetséges. Ugyanakkor számtalan kormányzati megnyilatkozás a kívánato s és soha nem definiált versenyképesség elérésének irányába hat. Tudjuke, hogyan versenyeznek versenytársaink velünk azokon a piacokon, amelyeken az életben maradást néhány százalék eredménykülönbség jelenti? Látjuk a most elénk került anyagban, hogy - id ézem : “Az újonnan csatlakozott országok gazdálkodói 2007ben átlagosan a régieknél kifizetett támogatás 38 százalékát kapják. Míg Finnországban és Görögországban egy hektárra 900 eurónál is több támogatás jut, addig a régi tagok közül NagyBritanniában, Spanyolországban és Olaszországban 300 euró vagy annál kevesebb. Magyarországon 187 euró volt a hektáronkénti elszámolható támogatás. Ez a 12 új tag közül a negyedik legjobb eredményt jelentette.” Ezt a helyzetet a csatlakozási egyezménnyel le kellett nyom ni a magyar gazda torkán, ám a versenyképességet még sok más tényező is befolyásolhatja, éspedig kedvezőtlenül. Nyilvánvalóan a fentiek miatt fogalmazta meg az Agrárgazdasági Tanács ez évben meglehetősen találó javaslatai között a versenytársakénál szigorú bb szabályainkon, biztonsági előírásainkon való enyhítés igényét. Ehhez azonban számba kell venni, fel kell mérni ezeket, ki kell értékelni gazdasági hatásaikat, előnyeiket, hátrányaikat, ami hatalmas, eddig sajnálatos módon el nem végzett munka, s az ered ményt mielőbb meg kell jeleníteni a következő jelentésekben. Hiányzik a jelentésből, ami a magyar gazdáktól is hiányzik: az erdőn, mezőn ellopott termény, berendezés, fa, hal, vad, és tulajdonképpen minden mozdítható, de a gazdának értékes holmi ára, amit elloptak, és ebben a pillanatban is lopnak folyamatosan. (11.50) Ebben az a borzasztó, hogy ilyen nyilvántartott autentikus adatsor nincs is, a helyreállításhoz szükséges forrásokról rendezett adatsor sincs, tehát az agrárgazdasági jelentés szempontjából a probléma nem létezik, apró utalás van csupán a sorvadó mezőőri szolgálat támogatására. A nemzetek közötti összehasonlítást legalábbis az erdővédelem vonatkozásában megtették helyettünk mások. A WWF 96 országra kiterjedő Kormánybarométernek nevezett felmér ése a kormányzatok illegális fakitermeléssel kapcsolatos lépéseit minősítette, és minősítése szerint az erdővagyon védelmére tett kormányzati lépések eredménye nem megfelelő. Ez akkor is így van, ha
