Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 28 (169. szám) - Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1692 folytatni, és egyszer valóban fejezzük be ezt a vitát, hogy kit, hogyan támogatunk, hanem egységesen támogassuk a mezőgazdaságot. Ami a fogla lkoztatást illeti, én több adatot láttam ebben az anyagban, és az adatok összevetése arról győzött meg, nem biztos, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a nagyüzemre azért van szükség, mert a vidék foglalkoztatásában akkora szerepet játszik, hog y ha az megszűnne, akkor katasztrófa lenne. Azt mondhatnám erre fel, ha a családi gazdaságok megszűnnének mint foglalkoztató egységek, akkor is katasztrófa lenne. Különféle számításokat próbáltam végezni az anyag alapján, meg vannak is ott táblázatok, és ú gy tűnik, mégiscsak a családi gazdaságok adnak több embernek megélhetést vidéken, mint a nagyüzemek. Egy helyen, a 16. oldal tájékán maga az anyag is elismeri, hogy a magyar családok 25 százaléka érdekelt és érintett a mezőgazdaságban. Azt hiszem, ez minde nnél többet beszél. Tényleg, én, aki mindig azt mondtam, hogy igenis, az úgynevezett bérmunkások éppen olyan tisztességes, becsületes és megélhetésre vágyó emberek, mint a családi gazdálkodók, és szükség is van a foglalkoztatásukra, mégis, államtitkár úr, akkor talán meg kellene nézni, hogy a vidék megtartóképessége szempontjából, a foglalkoztatás szempontjából nem kellenee a kisegítő gazdaságokat kicsit fejleszteni, vagy éppen a kisebb, az önök által életképtelennek minősített kisgazdaságokat fejleszteni abban az irányban, hogy akár az önfenntartásuk stabilabb legyen, vagy akár éppen a foglalkoztatásban is nagyobb arányban részt vegyenek. Jakab képviselőtársam már beszélt a szövetkezetekről, mások is beszéltek, az államtitkár úr is. Nagyon szomorú, a 17. o ldalon olvasható, hogy 2004hez képest a szövetkezetek száma közel 60 százalékkal lett kevesebb. Persze, ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy ezek megszűntek, biztos átalakultak, ezt ebből nem tudom kiolvasni. Én, kérem, szövetkezetpárti vagyok, bármennyi re szoktak ezen a túloldalon mosolyogni. 1993ban - tessék utánanézni - a sajtóban megjelent az a véleményem, aminek akkor nem mindenki örült, hogy még a termelőtípusú szövetkezeteknek is van helyük a magyar agrárégbolt alatt - ez akkor volt. No, ami azt j elenti, nem először mondom el itt a Házban és máshol, hogy a valódi szövetkezéstől, a “szövetkezet” szótól valóban, most már a rendszerváltás után tizennyolc évvel nem kell félni. Beszélünk tészekről, termelői csoportokról, bészekről. Kérem, következetesen álljunk ki a beszerző és értékesítő szövetkezetek létesítése, fejlesztése mellett! Az egyszerűen elképesztő számomra - illetve nem elképesztő, hanem szomorú tény, amit Jakab képviselőtársam idézett a 14. oldalról , hogy a hazai zöldséggyümölcs termelés 15 százaléka megy értékesítésre. Ez bakfitty, ez semmi! És a többi hogyan történik? Nem akarom megismételni, amit Jakab képviselő úr mondott. Már száz évvel ezelőtt Giesswein Sándor, a keresztényszociális eszme egyik magyar apostola a szövetkezésről beszél t, a kisemberek összefogásáról, igenis, az érdekeik képviseletéről. (11.20) És adná az Isten, hogy minden termelő és felvásárló között ott lenne, igen, beékelődve a szövetkezet, amely képviseli a sok kistermelő érdekét, és ugyanakkor természetesen elősegít i a piacra jutás feltételeit. Nem tudom megállni, hogy el ne mondjam azt, amit gyakran elmondtam, hátha egyszer megvalósul, egyszer meghallgatnak, hogy nincs ideje arra a magyar agrártársadalomnak, hogy önszerveződésből, alulról, önmaga izzadja ki - hogy í gy mondjam - a szövetkezéseknek a felépítését. Csak pozitív állami beavatkozással lehet ezt megteremteni; ott a modell, kérem. A struktúrát fel kell építeni, meg kell tölteni szellemi, anyagi tartalommal, és azt mondani a termelőnek: kedves barátom, ha bel épsz ebbe a rendszerbe, ez meg ez az előnyöd lesz, ha nem lépsz be, akkor sajnos hátrányt fogsz szenvedni. Én nem titkolom, és most is elmondom, hogy adósai vagyunk ennek a dolognak, és amikor tehette volna ez az oldal, a mi oldalunk, akkor nem tette meg. Kár, hogy nem tettük meg akkor, de sosem késő, és ne mondja senki nekem azt, hogy nem lehet, mert az Unió nem ad erre pénzt. Én azt
