Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak

2008. október 28 (169. szám)

1661 akkor, ami

kor aktívan tevékenykedett a közéletben, hisz nemcsak a védegylet helyi fiókját vezette,

hanem aktívan részt vett a helyi közéletben más módon is. Egy alkalommal még Tisza Lajosékkal is

összeütközésbe került. Ennek nyomát később a homlokán is viselte, de h

át ez ennek a kornak a

jellegzetessége volt. Szacsvay Imre 1848ban a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásával, majd később

jegyzésével írta be magát a történelembe, illetve azzal, hogy 1849. október 24én kivégezték. 23án

született meg az ítélet, amel

ynek eredményeképpen elvették az akkor 31 éves parlamenti jegyző

életét. Engedjék meg, hogy a búcsúleveléből idézzek! Szacsvay úgy fogalmazott testvéröccsének

írott levelében: “Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelte. Minden hibám, hogy

k

épviselői kötelességemet saját személyemnek elébe tettem. Isten adjon minden élőknek lehető

legnagyobb boldogságot!” - búcsúzott ezzel édesapjától, testvérétől és mindazoktól, akik szerették.

De ezek a szavak nemcsak pátoszos, nagy szavak - bár el se tudom képzelni, harmincegynéhány

évesen milyen érzés lehet, amikor az ember az elvei miatt az életével fizet , hanem arról is szól,

hogy valóban példaértékű volt az a tevékenység, amit ő végzett, és példaértékű volt az a

gondolkodás, amit ő magáénak vallott. Azt vallotta, hogy a saját személyisége is nagyon fontos, a saját személye is nagyon fontos, de a

képviselői munkája még fontosabb, saját személye elé helyezte. Valóban így van, és a térségben is,

Nagyvárad környékén, ahol a jegyzői delegáció a múlt héten

is tiszteletét tette, a megemlékezés

koszorúit elhelyezte a szobránál, pontosan ilyen szavakkal emlékezett róla minden nemzetiségű,

minden pártállású helybéli, mert büszkék rá, hogy a Magyar Országgyűlésnek anno dacu egy ilyen

híres, hősies jegyzője volt. (21.00) Azt gondolom, hogy számunkra is példaértékű az a mód, ahogy Szacsvay Imre búcsúzott, és az a

mód, ahogy élt, és a parlamentben is - több törvény beterjesztőjeként - aktívan tevékenykedve kivívta

azt a megbecsülést, amelynek ö

rvendhet mind a mai napig. Sajnálnánk, ha elfelednénk, ha Szacsvay

Imre valóban az elfeledett vértanú lenne csak. Sajnálnánk, mert élete, munkássága példaértékű volt, és azért is, mert egy fiatalember 3031 évesen, példát mutatva vállalta a halált annak ér

dekében, hogy hű maradjon eszméihez, hű maradjon

gondolataihoz. A szobrára is csak az az egy mondat van felírva: “Egy tollvonás volt minden bűne”. Köszönöm, hogy meghallgattak, s emlékezhettünk Szacsvay Imrére.

(Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor)

: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm munkájukat. Holnap reggel 9

órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését. Az ülésnap bezárása ELNÖK (dr. Világosi Gábor)

: Az ülésnapot ezennel bezárom. (Az ülésnap 21 óra 2 per

ckor ért véget.) 2008. október 28 (169. szám) 2008. október 28án, kedden délelőtt 9.02 órakor 169. szám