Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 27 (168. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
1637 törvény az, ami előttünk áll. Ez annál is inkább így van, mert mint Óbuda országgyűlési képviselője, rendszeresen megtartom a fogadóórá imat - váltakozó érdeklődés mellett persze , de amikor a törvényhozás gondolata foglalkoztatja az embereket, akkor a Ptk. módosítása izgatja őket. Valóban foglalkoztatja őket, hogy kedvezőbbek vagy kedvezőtlenebbek lesznek a számára, a saját élethelyzetér e tekintettel a családjogi, vagyonjogi viszonyok szabályai, hogy egyszerűbb lesze örökbefogadni gyereket, akinek éppen ez a problémája, vagy ne adj' isten, ha arról van szó, hogy új polgári törvénykönyv, akkor a legtöbb ember kérdezi, hogy: és mit akartok csinálni az örökléssel? Ilyenkor nálunk, legalábbis az én fogadóórámon leggyakrabban a “mi is lesz az özvegyi joggal” kérdése merül fel. Vagy igen gyakori probléma - és nem csak a távfűtés kapcsán , hogy hogyan is lehet diszponálni ezekben a nagyméretű t ársasházakban a közös tulajdonnal és hasonló fontos kérdések. Ezek izgatják az embereket; a politikai gumicsont, ami az új polgári törvénykönyv vitájára is egyébként rányomja a bélyegét, az kevésbé. Ezért azt gondolom, nem kellene méltatlan vitát folytatni az új törvény kapcsán. Persze azt látni kell, hogy a Házszabályunk és talán a mi mostani belpolitikai viszonyaink sem a leginkább kedvezőek egy ilyen nagyméretű kódex, egy teljes értékű újraszabályozás, ha úgy tetszik, levezényléséhez. De ezen felül lehet ne emelkedni annál is inkább, merthogy ez nemcsak a jogászok kérdése. Nem gondolom, hogy akármilyen bölcs is volt az a testület, amely évtizedes munkával - maradjunk ennyiben, évtizedes munkával - készített elő anyagokat, hogy az élet dolgaiban ő a mindent meghatározó. Hát akkor tulajdonképpen nyugodtan a parlamenteket, így a magyar parlamentet is félre lehetne tenni, hogyha adott esetben egy polgári törvénykönyv kérdése kizárólag jogászok szakkérdésévé degradálható lenne. Alkalmassá kell válnunk - meggyőző désem - arra, hogy a beterjesztett törvényjavaslat létező - egyesek szerint létező, mások szerint nem létező - hiányosságai közepette is finomhangolással megalkossuk ezt a kódexet. Hitem szerint egyébként a Magyar Köztársaság Országgyűlése erre alkalmas. P ersze, a történelmi előzmények nem túl rózsásak, hiszen talán az 1959. évi IV. törvény volt az, amely az akkori idők szabályainak megfelelően kódex formában is elfogadást nyert. Általában a magyar törvényhozás a kódexi szabályozások terén nagy sikereket ne m tudott felmutatni, leginkább tervezetek, félbemaradt művek voltak azok, amelyek hosszantartóan később kifejtették a hatásukat. Azt gondolom, hogy ezt a sort nem kellene folytatni, ezt az új polgári törvénykönyvet tehát el lehetne fogadni. (19.10) A magán jogi kódex - és itt szeretnék arra a vitára is utalni, ami itt az egyesületek kapcsán merült fel - nem alkotmány. Kétségtelen tény, magam is úgy vagyok vele, nem csak jogászként, hogy az alkotmány utáni második legnagyobb, legátfogóbb, az állampolgárok, a polgárok viszonyait szolgáló törvény, mégsem alkotmány. Elélcelődgethetünk azon, hogy most akkor nemhogy kétharmados, de feles többsége sincs a mostani kormánynak, megjegyzem, nem is csak kormányügy, de azért el kéne helyeznünk magunkban, hogy hova tartoza ndónak véljük például az egyesület legfontosabb szabályait. Nem hiszem, hogy minden létező magyar jogintézménynek, amelyik egyáltalán létezik, feltétlenül meg kell jelennie a magánjogi kódexben, ha azt új polgári törvénykönyvnek nevezzük, akkor sem. Okozot t az egyébként saját jogászi tapasztalataim szerint is némi zavart, hogy az egyesületek a Ptk.ban is szerepeltek, az egyesülési jogról külön törvény van, és ráadásul az egyesülési jog mint politikai jog az alkotmányból eredeztethető és vezethető le. Ezért azt gondolom, hogy ettől még természetesen meg is jelenhet, de a kimaradása, pláne, ha félünk attól, hogy lesz egy kétharmados eleme, nem a leglényegesebb. Vane helye, nincse helye az adott szabályozási rendben? Ezt azért is fontos minden egyes ilyen sz ituációban egyértelműen elmondani, hogy helye van, nincs helye, ha helye van, ezért, ha nincs helye, azért, mert csak két baja lehet egy törvénynek: az egyik, ami benne van, a másik, ami kimarad belőle. Más probléma egyetlenegy törvényjavaslattal sem lehet .
