Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 15 (155. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
17 “Megegyezés” című fizetett politikai hirdetést? Fél attól, hogy esetleg le fogja szavazni ma a Magyar Országgyűlés? Miniszterelnök úr! Biztosban úriember nem fogad. Miért nem állt a vita elé? Miért nem vállalta azt, hogy itt ma délután, ha már egyszer a parlament feloszlatásáról úgyis vitatkozunk, akkor vitatkozzunk erről a “Megegyezé s” című szösszenetről is? Miért nem vállalta azt, hogy szavazzon az Országgyűlés arról, hogy a “Megegyezés” című - hogy is mondta? - több mint cselekvési terv, Magyarországnak kívánok jövőt szabni vagy irányt mutatni, szóval, erről a dokumentumról vitatkoz hassunk és szavazhassunk? (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Göndör úr, aki ön mögött ül, valamiért ezt csípőből elutasította. (Göndör István: Azért, mert felelőtlennek tartom!) Miért félnek ettől? Miért félnek attól, hogy a választópolgárok szemébe né zzenek? Miért félnek attól, hogy elszámoljanak az elmúlt hat évvel, és miért félnek attól, ön személy szerint miért fél attól, hogy a saját elképzeléseit itt, a parlamentben vitára bocsássa? Elvileg nincs mitől félnie. Ön azt mondja, hogy ez egy kiváló pro gram. Ez a legjobb, tudás, adócsökkentés, foglalkoztatottság növelése, hat éve halljuk, és ez alatt a hat év alatt Magyarország - tudja - éllovasból sereghajtóvá vált. Az a helyzet, hogy ma Magyarországon kormányzati politikai válság van. Ennek az évnek eb ben a kilenc hónapjában nem történt még semmi érdemleges. Önök dokumentumokat gyártanak (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) , elhiszem, hogy idegesek, én is ideges lennék, ha olyan kormányom lenne, ami nem csinál semmit (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.) , és azt is elhiszem, hogy nevetségesnek tartják még a felvetést is, hogy az Országgyűlésben egy ilyen dokumentumot meg lehetne vitatni. (Szűcs Erika: A Fideszét is megvitatnánk szívesen!) Sajnos, megvolt rá a lehetőség, támogathatták volna ma a rendkívüli házbizottsági ülésen; nem tették meg. Menekülnek, menekülnek a parlamenti vita elől, menekülnek attól (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) , hogy a saját terveiket elmondják nyilvánosan. Menekülnek attól, hogy a parlamentben szavazza nak az önök által gyártott dokumentumról. Úriember biztosban nem fogad, miniszterelnök úr. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Semjén Zsolt tapsol. - Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban: Gyertek vissza!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Tisztelt Képvisel őtársaim! Felszólalásra következik Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr felszólalásának három eleme volt. Az első egy nagyon rövidke mérleg, a második a megegyezés szükségességének alátámasztása, a harmadik pedig, hogy a kormányzáshoz szükséges program híján javaslatokat kér, mondjuk el, ki mit csinálna, és e zzel tegyük teljesebbé mindazt, ami az elkövetkező hónapokban a kormányra felelősségként várna, és az országban megoldandó feladat. Sorban: a mérleggel kapcsolatban, miniszterelnök úr, azt kell mondanom, hogy három pozitív eredményt én is kiemelnék az elmú lt időszakból, a kétéves kormányzásból, mert valóban nagyon sok autópálya épült, valóban az Innovációs és Technológiai Központ Magyarországra érkezik, és a Mercedes Kecskeméten reménybeli beruházásba kezd. Ezek valóban pozitív eredmények. Az már szomorúbb, hogy mondjuk, az autópályaépítés kapcsán az embernek az öröm mellett rögtön az is eszébe jut, ha elolvasta a Gazdasági Versenyhivatalnak csak a sajtóközleményeit és az eljárásának az összefoglalóját arról a mérhetetlen sok kartellezésről, arról a soksok valós és tisztességes versenyt vissza- és kiszorító eljárásról, amelynek vesztese az egész ország és a költségvetésünk, hiszen az autópályaépítés nem jelent mást, mint egy olyan állami beruházást, amelyben állami pénzek szétosztása kapcsán folyamatosan v etődik fel az a gyanú, hogy vajon a jó
