Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 27 (168. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - El nem fogadott interpellációra adott bizottsági jelentés: A költségvetési pénzügyi és számvevőszéki bizottság jelentése Szatmáry Kristóf (Fidesz) képviselő által a pénzügyminiszterhez intézett 2008. június 2-án elhangzott “Itt az idő, most vagy soha,... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
1572 egy, a hazai vállalkozások számára érzékelhető adó- és járulékcsökkentés, nem beszélve egy esetleges adóamnesztia által felszabadítható pénzügyi forrásokról. Van önöknek számítása arra, hogy egy elhibázot t adópolitika miatt hány tíz milliárd forint vándorolt például a környező országok bankjaiba, amit most haza lehetne hozni, és a pénzügyi válság kezelésének szolgálatába lehetne beállítani? (Zaj. - Az elnök csenget.) Egy biztos: a legrosszabb, amit tehet a kormány, hogy nem tesz semmit. Közgazdászok tucatjai - egyébként nem jobboldali elfogultsággal vádolhatók - és jó néhány uniós állam is a gazdaságélénkítés programját választja a gazdasági válság leküzdésére, adócsök kentések révén. Németországtól Olaszországon át, Portugálián keresztül ilyen tervekkel állnak elő a gazdasági válság kezelésére. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A pénzügyi és költségvetési bizottság múlt héten kedden tárgyalta a korábban el nem fogado tt interpellációt. Ott azért nem tudtam elfogadni Keller államtitkár úr válaszát (Zaj. - Az elnök csenget.) , mert az véleményem szerint csupa kifogást tartalmazott. Kifogást arra, hogy mit miért nem lehet megtenni. Úgy tűnt, mintha a pénzügyi válság csak a rra lenne jó apropó, hogy a kormánynak ne kelljen semmit csinálnia, ne kelljen betartania az ígéreteit. Tisztelt Ház! Arra szeretném kérni a felelős többséget, hogy akkor fogadja el ezt a választ, ha úgy gondolja, hogy az üzleti és vállalkozói bizalom hely reállítható azzal, ha a kormány nem csinál semmi lényegeset az adócsökkentés területén, ha úgy gondoljuk, itt az ideje annak, hogy bemerevítsük az amúgy is túlfeszített adózási struktúránkat, ha valóban elhisszük azt, hogy vállalkozói adócsökkentések nélkü l van kiút a gazdaságból. A többség ma ezt nem hiszi el. Meggyőződésem, ha most nem tudunk kellő irányt szabni az ország gazdaságpolitikájának, lehet, hogy pár hónap múlva már késő lesz. Arra kérem a tisztelt Házat és főként az ellenzéki képviselőket, hogy ne fogadjunk el olyan választ, ami rövid távon letesz az adócsökkentésről. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Veres János pénzügyminiszter urat illeti a szó. Miniszter úr, tízperces időkeret áll az ön rendelkezésére. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Más körülmények között, még az első félév utolsó ülésnapján elhangzott interpelláció kapcsán tárgyal most a parlament. Ugyanakkor s zeretném felolvasni pontosan az akkor benyújtott interpellációnak azokat a kérdéseit, amely kérdésekre a válaszok elhangzottak, pontosabban: a kérdést akkor a képviselő úr nem ugyanígy tette fel, de azt gondolom, mégis fontos visszatérni az interpellációba n írásban megfogalmazott kérdésekhez. A kérdések úgy szólnak: “A mostani kisebbségi kormány hajlandóe végre társadalmi szerződést kötni az állampolgárokkal, hogy a közbizalom is helyreálljon, és a gazdaság és az életszínvonal is emelkedésnek induljon? A k kvk tekinthetneke önökre partnernek, mint akik megértik, és tenni is akarnak a mozgásterük javítása, illetve helyzetbe hozásuk érdekében? Meghallgatják azokat az észrevételeket, tanácsokat és konkrét programokat, amiket beküldenek önöknek? Várom megtiszt elő válaszát.” A képviselő úr nem pontosan ugyanezt mondta el a kérdésekben, amikor szóban az interpelláció az Országgyűlésben elhangzott, a kérdéseket így fogalmazta meg: “Kérdezem, miniszter úr, a mostani szocialista kisebbségi kormány hajlandóe végre é rdemi lépéseket tenni a gazdaság rendbetételére, hogy a közbizalom is helyreálljon, és a gazdaság és az életszínvonal is emelkedésnek indulhasson? Tekinteneke végre partnerként a hazai kis- és közepes vállalkozásokra, illetve mit kívánnak tenni mozgásterü k javítása, helyzetbe hozásuk érdekében? Meghallgatjáke végre azokat az észrevételeket, tanácsokat és konkrét programokat, amiket évek óta mind az ellenzék, mind a gazdasági élet szereplői mondanak önöknek? Lesze újra bizalom, miniszter úr?”
