Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 27 (168. szám) - Az ülés megnyitása - Képviselő frakcióból történő kilépéséről - Frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
1560 Azt tudom mondani, hogy presztízskérdés ebben egyikünket se vezessen, nem hiszem, hogy azért szabad lenne ilyen vagy olyan számot beírni egy számításnak a sarokpontjaként, mert valaki ehhez ragaszkodik azért, mert korábban kimondta, vagy azért mert egy hónappal, hat héttel vagy nyolc héttel azt megelőzően úgy gondolta, hogy a makrogazdasági adatok alapján az tekinthető reálisnak. (13.30) Ezért azt gondolom, hogy sokkal fontosabb az, hogy a stabilitást tekintsük elsősorban fontos tételnek, és a stabilitás érdekében szükséges döntéseket és intézkedéseket hozzuk meg. Ha nem mond juk ki ezt a szót, akkor azt gondolom, hogy a nemzeti csúcs legfontosabb üzenete válik semmivé. Mert a nemzeti csúcs legfontosabb üzenete az volt - ha jól értelmeztük és jól hallottuk ott egymás mellett az ott elhangzott hozzászólásokat , hogy Magyarorszá gon szakítania kell a korábban ilyenolyan vagy amolyan megfontolásokból vallott nézetekkel mindenkinek, és az ország stabilitása érdekében szükséges döntések meghozatalában célszerű, sőt felelős politikusként részt is kell venni. Ehhez kérek önöktől egyet értést és konstruktív együttműködést mind a mai, mind a holnapi nap során, és az azt követő időszakban is. Higgyék el, hogy ebből a helyzetből lehet törekedni arra, hogy valaki majd politikai hasznot fog szerezni. Csak ez a politikai haszonszerzés az orszá gnak károkozással fog együtt járni. Ne tegyünk ilyet! Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “Válság és együttműködés” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is azt szeretném kérni a képviselő hölgyektől és urak tól, hogy tegyünk félre minden szokásos klisét a gondolkodásunkban, mert azt látom, hogy természetesen a mai parlamenti ülésrend is olyan, amilyen lenni szokott - ugyanazokat a csatákat folytatjuk le, amelyeket az elmúlt években lefolytattunk , de egy oly an pillanatban vagyunk, amikor őszintén szembe kell azzal néznünk, hogy az ország rendkívül súlyos helyzetbe került. Azzal nem fogunk előrejutni, hogy hallom a kormánypárti padsorokból, hogy persze azért tartunk itt, mert ilyen az ellenzék; hallom az ellen zéki padsorokból, hogy azért tartunk itt, mert ilyen a kormány; hallom az egyik felszólalótól, hogy tulajdonképpen mindenki tehet arról, hogy itt vagyunk, kivéve azt a pártot, amelyik nevében felszólal. Ezzel biztos, hogy nem megyünk előre. Ezzel nem fogju k megtalálni azt a közöset, ami segít abban, hogy ki tudjunk lábalni ebből a válságból. Márpedig szembe kell néznünk azzal, hogy igen, képviselőtársaim, ma Magyarország rendkívül súlyos válságban van. A mi parlamenti ülésünk, ha csak így felülről ránéznek a páholyokban, a karzaton itt ülők, nem tükrözi azt, hogy milyen nehéz ma az ország helyzete. Ma, képviselőtársaim, arról beszélünk, olyasmiről vitatkozunk, amikor itt a pénzügyi válság fogalmát a vitáink középpontjába állítjuk, ami nagyon is hétköznapi, k ézzelfogható problémákat jelent az emberek számára. Mit jelent ez? Többek között azt jelenti, hogy munkahelyek tízezrei szűnhetnek meg Magyarországon rövid időn belül; hogy emberek százezrei, akik hiteleket vettek fel, euró- vagy svájci frank alapú hitelt, súlyos törlesztési problémákkal kell hogy szembenézzenek; hogy emberek milliói az elkövetkezendő hónapokban, akár majd a karácsonyi bevásárolás előtt kell hogy szembesüljenek azzal, hogy a szokásos vásárlási szokásaikkal szemben nem tudnak majd hitelt fel venni, és nem tudják mindazt megvásárolni, amit szeretnének. Ezek nagyon kézzelfogható problémák. Ma természetesen Magyarországon sem tudatosult még az, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország, de nekünk az a dolgunk, hogy próbáljuk ezt világossá tenni, és próbáljuk megtalálni a megoldást. A parlament nem annak a politikai vitának a színtere, helye, ahol arról tudunk
