Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
1536 pénzkereseti lehetőségévé. Volt 67 ember, aki 1015 civil szervezet nevében jó pár évvel ezelőtt az első elektori gyűléseken mint egyfajta elektor kalandorok - hogy egy örökbecsű ifjúsági műsort idézzek - megjelentek, és azután szépen terjeszkedtek és foglalták el a különböző helyeket akár a tanácsban, a kollégiumban, és így próbálták saját maguknak, mint az korábban, az általános vita előző szakaszában már elhangzott, akár a többszörösét is megnyerni azoknak az összegeknek, mint ami maximálisan megnyerhető. Ami tehát a feladatunk, az pontosan az, egy kicsit visszautalva a Ptk. vitájára, hogy egy alapí tvány lehete közérdekű vagy magánérdekű. Az, hogy egy magánalapítványt létrehozunk, ez igazából adótervezési célból hasznos lehet, de az alapítvány eredeti funkciója azért mégiscsak a közérdekre vonatkozik. Itt is azokat a szervezeteket kellene inkább tám ogatnunk, amelyek nem egy informális összefogás révén, egy visszaosztó rendszerben működnek, hanem azokat, amelyek teljes egészében a közt szolgálják, és valamilyen területi, szakmai, ifjúsági vagy bármilyen más közcélt szolgálnak. Szintén szerintem folyam atosan javításra szorul, és ez soha nem megoldható probléma, hogy nemcsak az NCAn keresztül kapnak a civil szervezetek támogatást, és ez maradjon is így, ne legyen minden ide összpontosítva, önkormányzatok, megyei önkormányzatok, helyi önkormányzatok szin tén nagy mennyiségben, bár sajnos csökkenő összegben, de továbbra is sok kiírásban próbálnak civil szervezetek számára támogatást biztosítani. Ezzel kapcsolatban nyilván itt egy többszörös adminisztrációs teher van, amire Pettkó András képviselő úrnak több ször is volt több jó javaslata ellenzéki oldalról, hogy miként lehetne ezt egyszerűsíteni, hiszen vannak már olyan önkormányzatok, amelyek pályázati dossziét vezetnek, és ha abban egyszer valaki leadja a végzését, szerződéseit, egyebet, többet nem kell lea dnia. De valahogy jó lenne megteremteni az összhangot, pláne amikor már elektronikus közigazgatásról beszélünk, hogy ne kelljen három kiíróhoz, háromféle pályázathoz ugyanazokat a dolgokat mellékelni, amelyek egyébként egy állam által igen nagy pénzen létr ehozott adatbázisból elektronikus úton is lekérhetők. Illetőleg ismételten felvetném a későbbiekre vonatkozóan, hogy talán el kell gondolkodnunk azon a jogalkotási törvény által is kötelezővé tett felülvizsgálatok alkalmával, hogy maga a civil támogatás is , az NCA összege is az 1 százalékos felajánlásokhoz van kötve. Vajon, nem lennee okos dolog ezt a százalékot folyamatosan egyre nagyobbra emelni, és ezáltal is megerősíteni a civil szervezeteket, ahogy más országokban, mondjuk, Németországban vagy máshol használt mechanizmusok szerint ennek a többszörösét is felhasználják? Magam a bizottsági vita jegyzőkönyvét áttanulmányozva, meglepődve tapasztaltam, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramban részt vállaló szervezet egyik vezetője magát az ESZA Kht.t is alkalma tlan szervezetnek minősítette olyan szempontból, hogy nem volt alkalmas ezeknek a támogatásoknak a konkrét végrehajtására, illetőleg a szintén a bizottsági vitában felmerült civil bank kérdése, melyről beszélünk, beszélünk nagyon régóta, de lehet, hogy nem egy önálló bank, hanem egy bankok által bevett konstrukció révén vagy másként kellene az ő támogatásaikat is mindenképpen kiszámíthatóvá tenni. Felhívnám a figyelmet talán a demokráciánk egyik gyermekbetegségére, vagy már ennek az NCAnak, a regionális if júsági tanácsoknak egy gyermekbetegségére, arra, hogy az utóbbi idők egyik legnagyobb politikai botránya a Zuschlagügy azért elérte a Nemzeti Civil Alapprogramot. Hiszen nem volt arra alkalmas az NCA öntisztító mechanizmusa, hogy kivesse magából a Zuschla gügy gyanúsítottjait, és csak több hónapos késéssel, politikai felszólalások után sikerült elérni azt, hogy közpénzekről ne döntsenek azok, akik egyébként a rendőrség szerint alaposan gyanúsíthatóak azzal, hogy különböző bűncselekményeket követtek el, és a rendőrség ezen álláspontját az ügyészség is megerősítve, vádat emelt ellenük. Tehát itt az összeférhetetlenségi szabályokról volt szó, formális, külsőleg is látható jegyekkel operál itt a jogalkotó, amikor összeférhetetlenségeket állapít meg. Ugyanakkor mégiscsak úgy gondolom, hogy a tanácsi kollégiumi tagságnál talán egy általános szabályt is odaírhatunk, hogy
