Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP):
1517 mindenkori előterjesztőnek megvan az a joga és felelőssége is, hogy saját meggyőződése, szakmaipolitikai értékválasztása alapján nyújtson be törvénytervezetet a Ház elé, és abban felhasználja a társadalmi viták egyéb hozadékait is. Volt belőlük bőven, ahogy erre Frankné Kovács Szilvia az előzőekben utalt. A kódex célja, hogy átfogja az üzleti élet szereplőinek és a magánszemélyek magánjogi viszonyait, javítsa a vállalkozá sok versenyképességi feltételeit, a természetes személyek és kisvállalkozások esélyegyenlőségi feltételeit. (13.50) A most ismertetett célokat a szabályozás úgy kívánta elérni, hogy hasznosította az elmúlt 50 év ítélkezési és egyéb joggyakorlatát, áttekint ette a teljes polgári jogi anyagot. Új jogintézmények is szerepelnek természetesen a tervezetben, mint például a cselekvőképesség új szabályozása, a házasság közjegyző általi megszüntetése, az örökbefogadás új szabályai, a faktoring és lízing, az első aján lat joga, a bizalmi vagyonkezelő - és folytathatnánk a sort. A tervezet rendkívül nagy, szerteágazó joganyagot fog össze. Így is voltak azonban olyan jogterületek, amelyek kimaradtak a kódexből. Annak eldöntése ugyanis, hogy hol húzódjanak meg a kódex tart almi határai, milyen joganyagok épüljenek be a törvénybe és melyek ne, az előterjesztő, még inkább a jogalkotó döntésétől függenek. Említek néhány példát. Az egyik az egyesületekre vonatkozó szabályozás. Nem lett volna szerencsés, ha a joganyag bekerül a k ódexbe, egyrészt azért, mert a kétharmados többséget igénylő szabályozás elfogadásának esélye rendkívül kicsi. Másrészt a társadalmi vita során az érintettek úgy vélekedtek, nem lenne jó, ha a Ptk. új részletező, illetőleg korlátozó rendelkezéseket tartalm azna, amelyek korlátoznák az egyesületi autonómiát. Az elképzelhető lett volna, hogy a tervezet csak a magánjogi egyesületeket szabályozza, míg a társadalmi szervezetekre, pártokra, szakszervezetekre, köztestületekre vonatkozó kö zjogi elemeket is tartalmazó hatályos szabályozást nem érintette volna. Vélhetően az így megosztott egyesületi szabályozást kevésnek gondolta az előterjesztő ahhoz, hogy a kódex részévé tegye. A másik, ennél talán fajsúlyosabb kérdés, hogy a társasági törv ény rendelkezései miért nem kerültek be a kódexbe. A szakértői javaslat a szabályozás részévé tette volna ezt a joganyagot. Ez 2007 márciusában vált ismertté. A joganyag jellege, az érintettek széles köre szükségessé tettek volna egy alapos előkészítést, a vélemények ütköztetését, a hosszabb felkészülést az új szabályozás bevezetésére, amelyet a tervezet benyújtásáig rendelkezésre álló idő rövidsége nem tett volna lehetővé. Ennél sokkal fajsúlyosabb érv az, hogy 2006. július 1jével hatályba lépett a gazdas ági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, és erre való tekintettel eredetileg az előkészítők, Vékás professzor úrék sem kívánták a társasági jog anyagát a kódex részévé tenni. Koncepciójuk a szakértői javaslat megjelenésekor változott, ennek már része volt a gazdasági társaságok szabályozása. A jogalkalmazást mindenképpen nehezítette volna egy alig másfél éve hatályban lévő törvény normaszövegének és tartalmi elemeinek újraszabályozása. Feltehetőleg ezek az érvek is szerepet játszottak az előterjesztő döntésében, hogy a gazdasági társaságokról szóló joganyagot kihagyja a kódexből. A jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat a törvényjavaslat mindössze néhány paragrafusban összegzi. Úgy gondoljuk, hogy a kisebb terjedelmű szabályozás elegendő, miv el valamennyi jogiszemélytípusról önálló törvény rendelkezik, nehezen lehet közös nevezőre hozni a tagsággal és a tagok nélkül működő jogiszemélytípusokat, például alapítványok szabályait, továbbá tény az is, hogy a jogi személyekre irányadó rendelkezése k egy része viszonylag gyorsan változik. Gondoljunk itt például megint csak a gazdasági társaságok jogára. Ugyanakkor, ha a vitában határozott igény fogalmazódik meg a bővítésre, és az nem veszélyezteti a jogbiztonságot, úgy nem
