Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER (KDNP):
1462 A tervezetben foglalt szabályozás a vállalkozók, kereskedők, hatóságok segítése érdekében a hatályos szabályozáshoz képest egyértelműen, egyszerűbben, átláthatóbban tartalmazza a vásár és a piac tartására, az ott folytatott kereskedelmi tevékenységre vonatkozó előírásokat. Az új szabályozás elősegíti a vásáron és piacon értékesítő kereskedők azonosíthatóságát és így az ellenőrzés hatékonyságát azáltal, hogy előírja: a vásárt, piacot és annak fenntartóját a v ásár, piac helyzete szerint illetékes kistérségi jegyzőnek nyilvántartásba kell vennie. Szintén az illegális tevékenység visszaszorítását szolgálja azon új előírás, amely szerint a vásár, a piac területén az értékesítésre, illetve egyéb tevékenységre szolg áló helyeket sorszámmal kell ellátni, amelyekből a termékbiztonság, a vásárlók biztonsága és a hatékonyabb ellenőrzés érdekében a vásár, a piac fenntartójának naprakész nyilvántartást kell vezetnie, és ezt az ellenőrző hatóságok rendelkezésére kell bocsáta nia. Az új jogszabály speciális rendelkezésként bevezeti, hogy az állandó vásárokon, piacokon az üzemeltető köteles a bejáratnál egy helyszínrajzot tartalmazó táblát elhelyezni, amelyen naprakészen fel kell tüntetni a sorszámmal ellátott kereskedelmi egysé geket és helyszíneket. Az említettek mellett a megállapodás részeként a kereskedelmi szövetségek vállalták, ösztönzik tagjaik csatlakozását a kereskedelmi etikai kódexhez, amely a tisztességes kereskedelmi magatartás elősegítését és a legális kereskedők ös szefogását szolgálja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezetőhelyettes úr, KDNP: “150 éve született Prohászka Ottokár” címmel. Ké pviselő urat illeti a szó. HARRACH PÉTER (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! 150 éve született Prohászka Ottokár, a keresztényszociális, vagy ahogy akkor mondták, a keresztényszocialista mozgalom vezéralakja. Sok egyoldalú és torz kép született Prohászkáról, i lyen is, mint például a klerikális reakció, az ellenforradalmi rendszer egyik vezető egyénisége. Én megpróbálok ez alatt a rövid idő alatt néhány vonást felrajzolni a hiteles Prohászkaképből a püspökről, az egyetemi tanárról, a nevelőről, a Tudományos Aka démia tagjáról, a nemzetgyűlési képviselőről, a lapszerkesztőről, kiváló szónokról, teológiai és lelki íróról, de elsősorban a keresztényszociális vagy szocialista mozgalom vezetőjéről, aki a Rerum Novarumot elsőként fordította magyarra, Marx Tőkéjének el ső magyar kritikusa volt, a reformok híve, például a földosztásé, a polgári forradalom első szakaszában annak támogatója, a világháború nagy kritikusa, aki ki merte mondani abban az időben ezt a kritikát, megalapítója a Szociális Misszió Társulatnak és fol ytathatnánk tovább, de talán leginkább az ő műveiből, az ő szavaiból érdemes idézni. Azt mondja a reményről, amire ma is nagy szükségünk lenne: “Szükségem van a reményre, hogy éljek, hisz életem pulzusa ez, hogy erős legyek, amilyen volt Rafael angyal, aki mint útrakész, kedves ifjú jelent meg Tóbiásnak, vállalkozó, fiatalos erőben, zavartalan tiszta szemmel nézett az út elé a jövőbe. Ez az a lelkület, amely friss, üde, erős életet sugároz, s ezt megérzik mások is, mert valamint árnyékot vet testünk, úgy be folyást gyakorol lelkünk. Kell a remény, hogy menedékem legyen, bajok, kétely, gúny, üldözés fölött elvágtatok, magasból nézek le a nyüzsgő világra, ezért aztán a remény nagy stílben dolgozik, nagy terveknek és elhatározásoknak él. Mennyi erő meg bizalom v an e szóban, mindent megbírok abban, aki megerősít, az isteni mindenhatóságot semmi sem dicsőíti meg annyira, mint az, hogy mindenhatókká teszi azokat, akik benne bíznak. Ez a reményteljes lelkület hasson ki belőlünk, hogy másokat is ébreszthessünk, s neve lhessünk.” De Prohászkának emberi arcát is érdemes megnézni. A Pilis nagy turistája volt, gyalog ment Esztergomból Pestre gyakran, így ír az élményeiről: “Mennyit jártamkeltem, mennyit méláztam én is a Pilis hegyén, akár Szántóról, akár Esztergomból vagy Pomázról jövet, s mikor a hajdan híres pilisi apátságnak forrásánál, ott a diófa alatt megálltam, úgy éreztem, hogy nekem is meg kellene valamit látnom: Meg kellene látnom Clairvauxt, s ami vele kapcsolatos, a középkori Párist,
