Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 20 (166. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
1350 időszakban valamennyi évben, noha erre törvényi kötelezettsége nem volt, inflációval növekedett a családi pótlék összege, mint ahogy a '98 előtti időszakban is. Éppen ezért öntől aggályoskodni eb ben a kérdésben meglehetősen hiteltelenül hangzik. Ugyanakkor teljesen valóságos probléma az, hogy vajon ebben a helyzetben, ami kialakult Magyarországon, felelős viselkedése az, felelős politizáláse az, ha további olyan követelésekkel jelenik meg az ell enzék képviseletében napirendi előtti hozzászólásban, amely meglehetősen komoly terhet jelent a költségvetésre, és nem biztos, hogy az adott időszakban, az adott helyzetben reálisan teljesíthető követelések csokorba szedéséről szól az ön hozzászólása. Hang súlyozom még egyszer: úgy gondolom, amikor arra van szükség, hogy a helyzetet reálisan értékelve olyan válaszokat adjunk a kihívásokra, amelyek megfelelőképpen értékelve a kialakult helyzetet, adják a megoldást mind rövid, mind közép- mind hosszú távon az ország érdekében, akkor nem az a helyes viselkedés, nem az a helyes logika, ha arról beszélünk, hogy hogyan lehet a közszférában további kiadásnöveléseket, költségeket az állam számára bevállalni, vagy bevállaltatni, ami a későbbiek során igen nagy feszült séget jelenthet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vissza kell adni, amit elloptatok.) Az imént egy olyan sajtótájékoztatón vettem részt, ahol a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, valamint a VOSZ elnöke volt jelen rajtam kívül. A gazdálkodó szervezete k képviseletében nagyon világosan és egyértelműen azt igénylik, azt várják, úgy is fogalmazhatok, azt követelik, hogy a közszférában az eddigiekhez képest lényegesen nagyobb kiadásvisszafogásra kerüljön sor, és nem azt, hogy a közszférában az eddigiekhez képest magasabb kiadások valósulhassanak meg a jövőben. Azért szerettem volna ezt itt és most megemlíteni, mert azt gondolom, hogy figyelni kell azon társadalmi szereplők szavára, akik a reálgazdaság talaján nyugodva, a reálszféra tapasztalatait figyelembe véve gazdálkodói fejjel látják azt a valóságot, amelyben ma benne vagyunk. Nem gondolom azt, hogy szabad lenne ezektől a nézetektől elszakadva a véleményeket formálni, azaz a nagyobb kiadás irányába tolni az állammal szembeni elvárásokat. Meggyőződésem sz erint a felelős viselkedés a politikusoktól is az, ha a helyzet realitását magukévá téve és értékelve csak és annyit akarnak követelni, amennyire Magyarországnak lehetősége van a stabil államháztartás fenntartása mellett. Szerintem ez a legfontosabb, a sta bil államháztartás. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony, a Magyar Szoc ialista Párt képviselőcsoportjából: “Összefogás a biztonságért” címmel. Öné a szó, frakcióvezető asszony. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy is mondhattam volna, tisztelt parlamenti nemzeti csúcs, hiszen a szo mbati nemzeti csúcs után, amely a szélesebb értelemben vett közélet és a gazdaság szereplőit is integrálta, most a labda nálunk van. A politika által, a pártok által, a jogalkotás által elvégezhető feladatok nagy részét itt a parlamentben kell megoldanunk. Segítette ebben, és ha igen, akkor mit a szombati nemzeti csúcs? Úgy gondolom, a nemzeti csúcsnak három funkciója volt. Már annak is örültem volna, ha egyet teljesít, de mind a háromban előrelépett. Az első feladata az volt, hogy megmutassa, nehéz helyze tben az ország különböző szereplői képesek a közös gondolkodásra. A második feladata az volt, hogy világossá tegye a különböző álláspontokat. A harmadik pedig az, hogy ha lehet, továbbvihető, továbbgondolható javaslatokat fogalmazzon meg a válság kezelésér e. Ami az első feladatot illeti: furcsa dolog, de itt a mondandókkal legalább egyenrangúan sokat ért a kép maga; a közös asztal, amely mellé most olyanok is odaültek, akik már jó régen nem állnak szóba egymással. Ez a kép, ha el nem rontjuk, önmagában font os üzenet, fontos üzenet kifelé, a piacoknak, és fontos üzenet belföldre is. Hiszen, ahogy egy reggeli tévébeszélgetésben már módom
