Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 16 (156. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója:
128 ajánlásokat pedig T/5949/15. számokon megkapták a képviselőtársaim, és a honlapon is megismerhetik. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Draskovics Tibor igazságügyi és rend észeti miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 50 perces időkeretben. A miniszter urat illeti a szó. DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az új polgári törvénykö nyv Barátai! Vannak kulcsszavak és kulcskifejezések, amelyeket szeretünk. Szeretjük őket, mert azt gondoljuk róluk, hogy tömörségük ellenére is jól kifejeznek egy gondolatot, egy ideát, jól ragadják meg adott esetben egy összetett program lényegét; valamit , amiben hiszünk, amiről másokat meggyőzni szeretnénk. De gyakran megesik, hogy ezeket a szavakat, kifejezéseket olyan rutinszerűen használjuk, hogy tartalmuk szinte elvész, már nem is igazán tudjuk, hogy mit gondoltunk mögötte; közhellyé válnak. Az expozé ban egy ilyen, hitem szerint valamennyiünk számára fontos kifejezés - persze, ha emögé nézünk, egy idea, egy gondolat - köré szeretném szervezni a mondanivalómat. És ez a munka, az új polgári törvénykönyv előkészítése, amelynek elvégzése e parlamenti beszé d apropóját adja, éppen azt a célt szolgálta, hogy ez a bizonyos kifejezés, ez az idea valódi, megélhető, kézzelfogható tartalommal töltődjön fel valamennyiünk, tízmilliónk számára. Ez a kifejezés a polgárbarát vagy másként: a szolgáltató állam, tisztelt k épviselők. Egyike azoknak a céloknak, gondolatoknak, amelyekben - reményem és hitem szerint ebben a bántóan megosztott magyar közéletben is - sokan, meggyőződésem szerint a többség, hiszünk, egyetértünk; azok is, akik pedig éppen az állam szerepéről gondol kodnak nagyon másként: baloldaliak, liberálisok, konzervatívok vagy éppen neokonzervatívok. Mert ha az állam nagyságában, az állam által ellátandó feladatok meghatározásában van is érdemi vita közöttünk, egyvalamiben azonban - gondolom - egyetértünk. Abban , hogy az állam és a polgár viszonyának változnia kell, és e változás kedvezményezettje nem lehet más, mint maga a polgár. A polgár, aki társat választ magának az életben, aki tulajdona gyarapításán dolgozik, hogy legyen mit szeretteire hagynia, a polgár, aki vállalkozik, munkahelyet teremt, aki a kölcsönös előny, a kölcsönös gyarapodás szándékával, annak reményében szerződik egy másik polgárral vagy annak vállalkozásával. (9.50) Neki kell lennie e változás nyertesének: a tisztességgel boldogulni akaró, a t eljesítményeire és méltóságára büszke, a jogait bátran érvényesítő polgárnak. Annak és azoknak, akik e pillanatokban is dolgoznak, tanulnak, üzletet kötnek, adnakvesznek, gyarapodnak, gyarapítani próbálják vagyonukat vagy éppen másokat, nem utolsósorban h azájukat. Akik működésben tartják ezt az országot. És mi itt, az ország házában, bár sokfélét gondolunk az államról, remélem, mégis közösen tudunk hinni egy olyan államban, amely gyökeresen és az élet minden területén megújítja viszonyát polgáraival. Olyan területeken is, ahol ez a viszony majd' két évtizeddel a rendszerváltás után sem újult meg teljesen. Ami részben nem is csoda: állam és polgárának legalább fél évszázados, de inkább több évszázados, szigorúan egyenlőtlen, atyáskodó viszonyát kell megválto ztatnunk lépésről lépésre, évről évre, hozzáteszem, talán nemzedékről nemzedékre. Egyenrangúvá, partnerré, együttműködő társsá téve őket, államot és polgárt, polgárt és államot. Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy Magyarország civil polgárai és Magyaror szág vállalkozó polgárai új polgári törvénykönyvet érdemelnek. Olyat, amely beteljesíti a rendszerváltást az alapvető társadalmi viszonyok szabályozásában, olyat, amelyet nemcsak hozzáigazítottak soksok módosítás révén a demokratikus jogállam és a piacgaz daság követelményeihez, de annak testére szabták. A magánjogi, ahogy ma inkább mondjuk, a polgári jogi jogalkotás története hűen követi a magyar polgári fejlődés megkésettségét, fejlődésének történelmi viharok által kikényszerített ellentmondásos voltát.
