Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 13 (164. szám) - Képviselő frakcióból történő kilépéséről és képviselő frakcióba történő felvételéről - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1190 hallottam is ilyet, én is kaptam ilyen telefont , hogy nekem azután semmi megtakarításom, semmi spórolt pénzem, ez itt most a gazdagok problémája, a bankoké, és azoké, akiknek van mit félteni. De a harmadik feladatunk már az ország szegényebb felére is vonatkozik. Mindig fennáll a veszély, a kollégák mind utaltak rá, hogy a pénzügyi válság gazdasági válságba csap át, ami már a spórolt pénzzel nem rendelkezők munka helyét, már nemcsak a bankokat és a középosztályt, hanem a kisegzisztenciákat is fenyegeti. Nem véletlenül emlegetik, hogy az 1929es világválság is - adja Isten, hogy ne kelljen rá többet emlékeznünk - egy 1929es tőzsdeválsággal kezdődött. Mind a három f eladatnak, a spekuláció megfékezésének, a pénzügyi válság hatásai mérséklésének és a komolyabb gazdasági válság elhárításának egy kulcsszava van, ez a kulcsszó a “védelem”, a magyar forint védelme, a magyar vállalkozások védelme, a magyar gazdaság védelme, a magyar emberek, családok, a magyar munkahelyek védelme. Minden családban tudják, ilyenkor bespájzolni szoktak. A szó konkrét és jelképes értelmében ez a spájzolás, ha úgy tetszik, a politikai vitáink félretételének is az ideje. A kormány nem hárítja el a védelem felelősségét, de a védelemhez többen kellünk, legalábbis ahhoz, hogy a kiépített védvonalakat ne belülről támadjuk meg. Ehhez kérek mindenkitől segítséget, ezt kérem és remélem a magyar parlamenttől és az összeülendő magyar csúcstól is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. A miniszterelnök úrnak viszontválaszra megadom a szót. Miniszterelnök úr! GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Köszönöm a szót, elnö k asszony. Egyetértek a hozzászólókkal abban, hogy a kormánynak természetesen elsősorban cselekednie kell. A cselekvés mit jelent ebben az esetben? Azt, hogy a pénzügyi intézményrendszer stabilitásáért felelősek együttműködésben közös döntéseket hoznak, ma jd azokat bevezetjük. Ezt tettük. Mi a mércéje, hogy elegendőt tettünke? Szerintem legalább kettő; az egyik, hogy azok az intézkedések, amelyeket hoztunk, beváltottáke a hozzáfűzött reményeket. Nézzék, kialakultake sorok Magyarországon a bankok előtt? N em alakultak ki. Sikerült megőrizni a magyar bankokba vetett bizalmat. Ez nagyon fontos. Vagy sikerülte visszaverni a támadást? Sikerült. Azaz az eredmény azt igazolja, hogy a lépések elégségesek voltak. De van még egy lehetséges mód, ahogyan mérhetjük a lépések eredményességét: gondolom, úgy, hogy meghallgatjuk azokat, akiknek közvetlen felelősségük és kompetenciájuk van. Ezért idéztem önöknek a jegybank elnökét, a Bankszövetség elnökét, a Biztosítók Szövetségének elnökét, akik azt mondták, hogy a beavatk ozások sikeresek, eredményesek voltak, és hozzátették, hogy jelen pillanatban a korábban bejelentettől több intézkedést nem várnak. Ezért azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, amit önök kérnek tőlünk, hogy azonnal cselekedjünk, ezt a cselekvést megtettük. Ugyanakkor kétségtelen, én azt hiszem, akkor járunk el felelősen, hogy ha jön az árvíz… - de nemcsak akkor vagyunk serények, amikor ott kell lenni a gáton, és vinni kell a homokzsákot - ezt most megtettük , hanem akkor, hogyha folyamatosan a védműveket is építjük, hosszabb távon is erőssé tesszük azokat az eszközöket, intézményeket, amelyek azért felelősek, hogy az ország biztonságban legyen. Ez már igen sok kérdést felvet. Igen, azt gondolom, megállapodni hosszabb távú ügyekről, akkor, amikor érezzük, hog y esetleg a megállapodás elmaradásának milyen következményei vannak, most talán könnyebb, mint máskor. Azt igénylik például a frakcióvezető kollégák, hogy állapodjunk meg a kiadási plafonokról; különösen erősen érvel emellett a Szabad Demokraták Szövetsége . Mi azt mondtuk pénteken - ezzel tettünk egy lépést a szabad demokraták felé , hogy rendben van, a kiadási plafonról szóló törvénytervezetet építsük össze azokkal az igényekkel, amelyeket mások fogalmaztak meg a parlamentben, és a közpénzügyek hosszú táv ú garanciáit tartalmazzák; harmadsorban tegyünk egy
