Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 8 (163. szám) - A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Áder János): - LAKOS IMRE (SZDSZ):
1150 törvényhozók számára, az önkormányzatokna k, a kormányzatoknak szembe kell nézniük ezzel a feladattal, és nekünk, képviselőknek is. És amikor ránk telepszik ez a súly, amikor érezzük ennek a felelősségét, márpedig remélem, hogy érezzük, és azt látom is a képviselőtársakon a bizottsági tárgyalásoko n, itt is, hogy mindenkit nyomaszt ez a felelősség, mert persze, hogy nyomaszt, mert látszik, hogy nem történtek érdemben jó dolgok ebben az ügyben, valahogy a saját tehetetlenségénél fogva haladt előre ez az egész történet, és már úgy kezd maga alá gyűrni minket ez a lendkerék, mert gurulgurulgurul, és nem történt semmi, ekkor valakinek hirtelen jön egy ötlete, nem tudom, talán egy jó PRosnak, aki azt mondta, hogy milyen jó dolog ez a Robin Hood, ha ezt ráhúzzuk erre a dologra, akkor milyen jól lehet ma jd erről beszélni. Ne Robin Hoodnak hívjuk akkor, hanem hivatalosan természetesen a távhőszolgáltatás versenyképessé tételének, amely cím az én szívemnek kedves - és ezt többen is mondták , ha valóban erről beszélnénk, ha erről szólna a dolog, akkor hajrá , akkor beszéljünk róla, és menjünk neki ennek a témának. De egyébként a köznyelvben Robin Hoodtörvényként nevezik, és ez aztán számtalan poénra is alkalmat adott. Hallhattunk itt a sherwoodi erdő szegényeket segítő hőséről, népmesehőséről, hívhatjuk Rózs a Sándornak, amit Katona Kálmán is mondott. Aztán beszélhetünk arról, hogy láthatjuke a fától az erdőt, vagy hogy ki adta el a sherwoodi erdőt, meg hogy most akkor tulajdonképpen először fosztogatunk, aztán osztogatunk és így tovább. Szóval, számtalan poé nra adott alkalmat ez az elnevezés, amely jól hangzik, csak pont a lényeget takarja el, bár minden ilyen típusú poénnak van némi igazságtartalma sajnos. És itt látjuk, hogy egy nagy ügyet nagyon kisszerű módon kezdünk el megközelíteni. Ha azt mondhatnánk, hogy a cél szentesíti az eszközt, amely gondolat azért önmagában is vitatható, de ha azt mondhatnánk, hogy jó, rendben, a cél szentesíti az eszközt, és akkor lássunk egy eszközt, amely szentesül, de sajnos ez az eszköz, amely itt előttünk van, nem szentesí thető. Ez nem az az eszköz, amely bármi áron ennek a célnak a szolgálatába állítható, amely célban persze egyetértünk, hiszen látszik, hogy mindenki azt mondja, hogy igen, nem mehetünk el e mellett a feladat mellett, ez kormányzati feladat, a kormánynak sz embe kell ezzel néznie, a parlamentnek szembe kell vele néznie, és valóban, a távfűtést versenyképessé kell tennünk. Az a bajom ezzel az egésszel, hogy - ahogy mondtam - az összetettség, a komplexitás valóban egy átfogó, hosszú távú megoldássorozatot kelle ne hogy kiváltson a törvényalkotói szándékban, ugyanakkor egy túlzottan leegyszerűsített ötlet van előttünk, amely ráadásul szerintem összességében sokkal többet árt, ha a megvalósítás ebben az irányban történik, mint amennyit használ a gazdasági életben i s. És tényleg nem arról van szó, hogy nem látjuk a problémát, akár mi, liberálisok, a szabad demokrata frakció is, nem azon vitatkozunk, hogy - leegyszerűsítve - drága a távfűtés, és akkor most ez ellen tenni kell, ezzel nem vitatkozik senki. Azzal sem kív ánna vitatkozni senki, hogy a rászorultakat a rászorultság mértékében, a rászorultság indokoltsága mértékében természetesen segíteni kell, hiszen ez olyan terheket ró azokra, akik önhibájukon kívül, kényszerűen, kelletlenül szembesültek ezzel a problémával , hogy természetesen segíteni kell nekik. Hiszen látjuk a földgázárak változását, látjuk azt, hogy valamikor még 90 dolláros hordónkénti kőolajárszintről beszéltünk, ma már 130140 dollárosról, és ki tudja, hogy alakul. Tehát látszik, hogy azok az emberek, akik ki vannak szolgáltatva ennek a rendszernek, akik ezt használják, akik ebben élnek, rajtuk kívül álló okok miatt kénytelenek elviselni azokat a hatásokat, amelyek érik őket. Egy ilyen törvényalkotói szándékban - az elejére visszatérve - azt sem látom, amire képviselőtársam, Katona úr is célzott, hogy volt egy fővárosi önkormányzati ötlet. (19.50) Lehet, hogy nem volt jó, bár azt gondolom, hogy a Fővárosi Távfűtő Művek szakembergárdája mögött állnak szakértők, akik elég sokat gondolkodtak azon, hogy hog yan lehet ezt megoldani - hívjuk ezt ökoprogramnak, de nem szeretem a programelnevezéseket, mert rögtön álcáz valamit. De
