Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 8 (163. szám) - A szlovák alkotmánybírósági delegáció köszöntése - Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
1119 terveket az akkor még koalíciós kormány és kormányfő emelte be a közgondolkodásba. Meg kell mondjam, hogy az akkor megfogalmazott célok, tervek és a mostani adójavaslat fő elemei között nincs sok lényeges eltérés. Azért fontos ezt elmondani, mert időközben az adó- és járulékcsökkentéssel kapcsolatos, mármár társadalmasuló vita zajlott, sokf ajta elképzelés megfogalmazódott. És sokfajta alternatíva megfogalmazódott abban a kérdésben is, hogy vajon mennyit lehet erre az adó- és járulékcsökkentésre szánni, mi ennek a forrása, és mi az, ami kívánatos lehet. Magam is Wiener György képviselőtársamm al tartok abban a kérdésben, hogy persze azon nem kellett meglepődnünk, hogy az üzleti világ és annak képviselői egy nagyon brutális adó- és járulékcsökkentést javasoltak, és ennek nagyságrendjét az 10001500, néha 2000 milliárdban megjelölt forrás alapján a költségvetés főleg jóléti kiadásainak lefaragásával célozták meg. A politikai álláspontunk végig világos volt adó- és járulékcsökkentés ügyében, ez jelenleg sem változott. Ilyen nagyságrendekben az állam által nyújtott közszolgáltatásokat és jóléti szol gáltatásokat lefaragni nem lehet. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két vonulatról szeretnék szólni az elmúlt időszak és a bizottsági vita alapján. Az egyik: politikai értelemben természetesen az MSZPfrakció mindig is megfogalmazta, most is fenntar tja az adó- és járulékcsökkentéssel kapcsolatos azon álláspontját, hogy nyitott a javaslatokra. Ez így értelmes, egy egypárti kormányzás esetén pedig különösen. A nyitottság azonban ebben az esetben korlátos, hogy így fogalmazzak. Azért vannak ennek a nyit ottságnak korlátai, mert részben korlátozza az a szándékunk, hogy drasztikus lefaragásokat a jóléti kiadások területén nem akarunk, részben pedig korlátozza az a javaslatok befogadását és érdemi megvitatását, ha ezek mögött a javaslatok mögött nincs konkré t fedezet. Nem elég tehát adócsökkentést mondani, nem elég konkrét esetekben adó- és járulékcsökkentést javasolni, gondoskodni kell arról is, hogy vajon ennek a költségvetésben mi lesz a másik oldala, a lecsökkent bevételt honnan lehet elvenni, milyen fela datot nem kell a költségvetésben teljesíteni, vagy nem lehet teljesíteni. Ezért azt gondolom, hogy abban a fajta politikai játékban, ami most kezd a szemeink előtt kibontakozni, amely szerint mi majd adunk jó adó- és járulékcsökkentési javaslatokat, a korm ány meg gondoskodjon arról, hogy ennek meglegyen a fedezete a költségvetés bizonyos kiadásának lefaragásával, mi ebben természetesen nem leszünk partnerek. Ezt a vitában már most, ebben a fázisban le kell szögeznünk. Ezért tehát mindazok az elképzelések, a melyek itt a vitában megfogalmazódtak, amely szerint éppen a versenyhelyzetünk megkopása miatt ennél jóval nagyobb adó- és járulékcsökkentés kellene, de ehhez a fedezetet találja meg más, nevezzük ezt mozgástérnek, vagy használjunk bármiféle eufemisztikus megfogalmazást, ebben nem fogunk partnerek lenni. Szeretnénk egy nagyon körültekintő, költségvetési értelemben is a lábán megálló adójavaslatot kimunkálni, és utána elfogadni. Az adójavaslat konkrét tételeinél egy kicsit foglalkoznék a személyi jövedelemad ó ügyével. Már csak azért is, mert sokféle félreértés alakul ki akkor, amikor a személyi jövedelemadó csökkentéséről és ezáltal a versenyképesség javulásáról beszélünk. Több képviselőtársam említette meg azt, hogy konkrét összefüggés ebben nincs. A személy i jövedelemadó drasztikus csökkentése, néhány esetben az egykulcsos javaslatok elhangzása, a családi adózás, vagy a Pettkó képviselőtársam által említett, erősen progresszív javaslat, amit itt megfogalmazott a vita során, ezek mindmind arról szólnak, hogy a személyi jövedelemadózónál pénz maradjon. Versenyhelyzetet ez nem fog javítani, ellenben eredményezhet mást. Nyilván egy jobb közérzetet 3,9 millió személyi jövedelemadót fizető embernél, ez persze nem mellékes, részben fogyasztásnövekedést, részben ese tleg megtakarításokat, de egyvalamit biztosan nem, azt, hogy ettől a gazdaság jobb versenyhelyzetbe kerül. Szeretném azonban felhívni arra a figyelmet, amit a kétperces hozzászólásomban már megemlítettem, a személyi jövedelemadó drasztikus csökkentése vagy egykulcsossá tétele nemcsak azzal jár, hogy bevétel esik ki a költségvetésből, nagyon sok, hanem egy másfajta filozófiát is jelent. Azt jelentheti nevezetesen, hogy többet hagyunk ott az embereknél, ha, feltéve és meg nem engedve,
