Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 8 (163. szám) - A szlovák alkotmánybírósági delegáció köszöntése - Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
1110 Ezzel kapcsolatban merül fel az egykulcsos adó problémája. Az egykulcsos adóról mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy ezt Izland kivételével fejlett gazdasággal rendelkező ország nem vezette be. Mindazok az államok, amelyek bevezették: Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Ukrajna, Oroszország, Szlovákia, legújabban egy szuperbruttósítással Csehország, ezt azért tették meg, mert ezzel a lépéssel kívánják a fejlődésüket gyorsítani. Hol sik erült ez a gyorsítás, legalábbis eddig a szlovákok esetében, hol pedig a nagyobb növekedés, mint a balti államokban, ettől teljesen elszakadt, mert mondjuk, az észtek 1994ben vezették be az egykulcsos adót, a 2000es évek elejétől gyorsult fel a növekedés , jelenleg éppen recesszióban vannak, tehát nem lehet azt mondani, hogy az egykulcsos adónak lenne itt meghatározó szerepe. A nemzetközi irodalomnak az az álláspontja, hogy önmagában az egykulcsos adó bevezetése még az adómorált radikálisan nem javítja meg , nem vezet egyértelműen a gazdaság kifehéredéséhez. Tehát azok a pozitív következmények, amelyeket várunk, nagyon is esetlegesek. Ebben a szituációban tehát az a helyzet, hogy bizonytalan hatású eszközök alkalmazása egyértelműen bekövetkező negatív hatáso kkal társítva, nem alkalmazható. Tudniillik ami bizonytalan, hogy a járulék- és az adócsökkentés radikálisan felpörgeti a gazdasági növekedést. Ami biztos, az a költségvetési kiadások drasztikus szűkítése, hogy milyen területen, azt a közgazdász szakértők hol megmondják, hol nem mondják meg, a politikusok többnyire nem mondják meg, vannak persze ez alól is kivételek; illetőleg ha nem csökkentjük radikálisan a költségvetési kiadásokat, akkor a konvergenciaprogram nem tud teljesülni. Lehet vitatkozni azon, ho gy jóe vagy nem jó a konvergenciaprogram, Varga Mihály képviselőtársam, egykori pénzügyminiszter úr álláspontja szerint úgysem teljesíthető, miért ragaszkodunk hozzá, itt a növekedési ütemre utalt. A helyzet az, hogy más országok is hajtottak végre konver genciaprogramot, ez nem egy szabadon választott gyakorlat, ez az európai uniós tagságból következik. Természetesen lehetne azon gondolkodni, hogy a maastrichti kritériumok jóke, ilyen kritériumokra vane szüksége az Európai Uniónak, hiszen világosan látsz ik, hogy a növekedési ütem lassulása az Unióban nem teljesen független ezektől a szigorú kritériumoktól. Közgazdászok azt is felvetik, hogy miközben teljesítjük a nominális konvergenciakritériumokat - ez nem csak Magyarországra vonatkozó probléma természet esen , aközben a reálkonvergencia, tehát a tényleges felfejlődés terén azért elég komoly lemaradás következhet be, amúgy a régió egészében, nem csak Magyarország esetében, mint ahogy erre már az előbb utaltam. Ebből pedig az következik, hogy a szigorú per emfeltételek közepette az az adócsökkentés, amelynek a számait ma már annyiszor elmondták, de éppen azért, mert ellenzéki képviselőtársaim kétségbe vonják egyáltalán azt a tényt is, hogy itt csökkenés történik, meg kell hogy ismételjem: tehát teljesen nyil vánvaló az, hogy a vállalkozói szférának az elképzelések szerint - hiszen a gazdasági elképzelések százszázalékosan soha nem teljesülnek, a Fidesz alatt sem teljesültek - 122 milliárd forintos nettó csökkenést eredményezne, a lakosságinak pedig 45 milliárd osat. Nem szerepel a Robin Hoodadó természetesen abban a tervezetben, amelyet jelenleg tárgyalunk, ennek nagyon egyszerű az oka: az ezzel kapcsolatos döntés később született meg. A Robin Hoodadóra nem térnék ki, de annyit jeleznék, hogy több európai unió s tagállam gondolkodik a bevezetésén, illetőleg már döntött is erről. Nyilvánvaló az is, hogy a Robin Hoodadó egy átmeneti állapot következménye, és amennyiben az energiaárak alakulásában változás történik - tegnap már utaltam arra, hogy a kőolaj ára azér t radikálisan visszaesett a nyár közepéhez képest , akkor erre az adónemre már nem lesz szükség. Végezetül nagyon röviden beszélni kellene arról, amiről ellenzéki képviselőtársaim napok óta rendkívül határozott véleményt formálnak, ez pedig az úgynevezett világgazdasági pénzügyi vagy netán reálgazdasági válság. Ezzel kapcsolatban egy keynesiánus közgazdászt, Samuelsont idézném 1975ből, ha már a Fordféle adókoncepciót is itt röviden összefoglaltam. Samuelson azt mondta azoknak, akik nagy válságról beszélt ek, hogy aki valamit is tanulmányozott a 192933as
