Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 15 (155. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M3 Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
103 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tiszt elt Képviselőtársaim! Az említett országgyűlési felhatalmazáshoz benyújtott módosítóm két dologra vonatkozott. Az egyik az autópályaszakasznak legalább tervezési szakasszal való továbbvitele a határig, de erről majd a helyszínt jobban ismerő képviselőtárs am szól. A másik módosító javaslatom a tervezett autópályaszakasz finanszírozására vonatkozott, a benyújtáskor és a bizottsági vita során sem titkolt azon szándékkal, hogy az úgynevezett PPPfinanszírozás helyett ezt a szakaszt az állam, ha tudja, az állam i költségvetésből finanszírozza. A módosító javaslatnak az a deklarált célja, hogy az elmúlt években minden szempontból fiaskót vallott PPPkonstrukció alkalmazását lehetőség szerint kerüljük el. A bizonytalanságot már maga az előterjesztés is mutatja, his zen a tervezet azt mondja, hogy csak abban az esetben valósítható meg PPPfinanszírozással az építkezés, ha az gazdaságosabb, mint az építés és üzemeltetés állami finanszírozással történő együttes megvalósítása. Tehát maga a tervezetet előkészítő is él ele ve a gyanúperrel, hogy azért igen valószínű, hogy valami más megoldás is lehetséges. A PPPmegoldással, mint ahogy az általános vita során is elmondtam, több bajunk van. Elsősorban nincs hazai szabályozása. Nem véletlen, hogy a magán- és közszféra közös fi nanszírozásáról szóló szabályokat az ezt korábban alkalmazó nyugateurópai országok túlnyomó része magas szinten, törvényi szinten szabályozta. Ráadásul költségvetési törvényeikben nagyon komoly határt szabtak az alkalmazásának, hiszen ez a pénzügyi konstr ukció igen alkalmas arra, hogy az elkövetkezendő éveket, évtizedeket eladósítsa, tehát eleve olyan kötelezettségeket vállaljon, ami 102025 évre rendkívüli módon megterheli az utánunk következő nemzedékeket. Tehát felhasználásának praktikumát nem vitatva, kellő felelősséggel kell ezt használni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben összesen 112 kilométer autópálya épült, mintegy 356 milliárd forintért, túlnyomórészt ilyen konstrukcióban. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy kilométer autópálya 3 milliárd forint volt. Ha beleszámítom ebbe a dunaújvárosi hidat, ami egy tagban jelentős összeg, ugyanakkor kilométerszáma alacsony, akkor is 2,6 milliárd forintra jön ki egy kilométer autópálya építése. Ez mindenképpen több, mint az európai átlag, és min denképpen több, mint a korábbi 1,11,3 százalék inflációval felszámított értéke. Nem véletlen, hogy az Állami Számvevőszék ez év nyarán nyilvánosságra hozott jelentése is azt mondja, hogy a beruházások kivitelezési költségét érintő árképzések nem átlátható ak. Előzetes költségvetést, árkalkulációt a kivitelezés költségére a tervezőtől nem rendeltek meg. A mérnök által becsült kivitelezési költségek nem tekinthetők a beruházást megalapozó kalkulációnak, annak meghatározásának módszerét nem szabályozták s a tö bbi. Tehát tulajdonképpen megvan az egyik oka annak, hogy miért kerültek ennyibe. Készséggel elfogadom, hogy az elmúlt években épült autópályák költségei azért is jelentős mértékben meghaladják a nyugateurópaiakét, mert a magyar engedélyezési gyakorlat mi att a települések zsarolni tudják a tárcát, lényegesen több a műtárgy, lényegesen több a lecsatlakozás, lényegesen több az átjáró. Az elmondottakból is láthatják képviselőtársaim, hogy nem politikai programbeszédet szeretnék tartani, hanem arra szeretném ö sztönözni képviselőtársaimat, hogy ne folytassuk az elmúlt évek autópályaépítési gyakorlatát. Nem arról van szó, hogy nincs szükség autópályára. Természetesen nagy szükség van rájuk. Természetesen szükség van az M3as továbbvitelére egészen a határig, szü kség van az M7es befejezésére, nagyon szükséges, és majd az elkövetkezendő hónapokban fogjuk csak megtapasztalni, az M0s 11estől a 10esig való átvitele. Nagyon komoly bajokat fog okozni az egyébként mérnökileg gyönyörű új híd átadása. A lényeg az, hogy ilyen költségeket egyszerűen nem bír el ez az ország. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy az európai átlagköltségek duplájáért építsen autópályákat, és ez a pénzügyi konstrukció, amit az előttünk tárgyalt tervezet tartalmaz, alapvetően felelős ez ért a puha tervezésért, alapvetően felelős azért, hogy egy 202530 évre eltolt finanszírozási rendszer bizony a pénzek megtervezőit és felhasználóit ha nem is felelőtlenné, de mindenképpen könnyelművé teszi.
