Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Az új tulajdonosi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1000 Szeretném folytatni. Az egyensúl yteremtéshez a privatizációs bevételek kellettek, az adósságcsökkentésre ment. Jó néhányan vagyunk, akik itt ültünk '94 és '98 között. Szeretném elmondani - és nagyon bízom benne, hogy Mádi képviselő úr is emlékszik rá, ő is itt volt , hogy akkor a privat izációban ezeket a közszolgáltató vállalatokat több mint 300 százalékon értékesítette az akkor erre feljogosított cég. Én meg el tudom mondani önöknek - és hiszem, hogy önök is tudják, ha nem, akkor nézzenek utána , hány százalékért adták el a magyar önko rmányzatok ezeket a részvényeket, és hány százalékért adták el a munkavállalók ezeket a részvényeket. (19.20) Kevesebb, mint 20 százalékért, olyan is van, aki 10 százalékot sem kért érte. Tehát néhány hét alatt került át a kezükből az a részvénycsomag vala kinek a kezébe. Amit tehát Bencsik úr elmondott, ebből azt is érzem, hogy igen, ez egy óriási kockázat; lehet, hogy az emberek fognak úgy dönteni, hogy ezekben a vállalkozásokban nem kell a százszázalékos tulajdon? Mert ha nála van, akkor az másképp viselk edik. A MOLrészvény kapcsán azt mondja, hogy kicsi a részvénye. De a vállalkozás olyan mértékben terjedt, mióta önnek MOLrészvénye van, hogy a részvénye ma… - mit mondjunk? Tizenhányszoros árfolyamon van? Udvariasan mondjuk azt, hogy tizenvalahány, mond juk, 15. Tehát ez egy nagyon érdekes dolog, és ez már az egyéni szabadság, hogy vannak, akik úgy döntöttek, hogy amikor 7 ezer, 10 ezer, akkor eladták. S van, aki most örül, mert most 30, és még mindig nem adja el, mert magánál tartja, mert azt mondja, ez az öngondoskodás, ez egy jó lehetőség, és azt gondolom, ez a természetes. Ezért lenne fontos, hogy ezek az állami vállalatok tényleg működjenek úgy, ahogyan elmondta, nyereséggel, osztalékkal, és érjük el, hogy legyen olyan Magyarországon a pénzügyi kultúr a, hogy az emberek azt mondják, hogy igenis, érdemes részvényben, állampapírban tartani a pénzemet, nem pedig készpénzben. (Márton Attila: Ahhoz előbb pénznek kellene lennie!) Szeretném elmondani még egyszer, amit mondtam az expozémban, szintén Mádi képvis elő úrnak címezve, de ezt Márton Attila képviselő úr is érintette. A megtakarításokban ma a társadalom 44 százaléka érdekelt; nem egyharmada, nem egynegyede, nem egytizede - 44 százaléka. És mindössze 49 százalék az, akinek nincs semmilyen tulajdona és bef ektetése. Ennek kapcsán hadd mondjam, és ezt szándékoztam elmondani Bencsik képviselő úrnak is, kellő tisztelettel megköszönöm, hogy továbbolvasta, mert amikor Márton Attila beszélt róla, azt gondoltam, hogy a harmadik bekezdésnél már csak az első mondatig jutott el, mert ott bizony benne van a mi szövegünkben, hogy az állam kötelessége ezt az egész folyamatot támogatni és segíteni; tehát nem hátradőlve nézni meg óhajtani, meg csodát várni, hanem igenis kötelessége a polgárosodást partnerként támogatni és s egíteni. Ugyanakkor azt mondom, miközben ön bírálta, hogy mindenki: ez egy lehetőség, ez egy esély, azoknak, akik meg tudják ezt tenni. Mindegy, hogy 510 ezer forinttal, de aki elkezdett végre azon gondolkodni, hogy érdemes rálépni erre a pályá ra, az öngondoskodásnak ezt a fajtáját is kipróbálni, ez pozitív dolog. És amikor az elején azt mondtam, hogy a társadalom gyarapodása az egyénen múlik, ez kell hozzá, hogy az egyén igenis figyeljen oda, hogy mi történik, és érezze, hogy ennek részese. Ben csik úr is tudja mint kisrészvényes, hogy a kisrészvényesek összejövetelén hallathatja a hangját (Derültség.) , és elvileg még képviselőjük is lehet a részvényesek közgyűlésén, ahol akár a 10 százalékot elérhetik, és már lehetne érdemben dönteni. Visszatérve a javaslatunkra, ezt a miniszterelnök úr elmondta, hogy itt egy tanács alakul, amelynek az elnöke - és ő ezt akkor bejelentette, visszakerestem a jegyzőkönyvből - a közgazdasági egyetem rektora, aki vállalta ennek a tanácsnak a vezetését, tehát megfelelő szakemberek fognak dolgozni ezen az egész javaslaton. És amire mi Gusztos Péterrel önöket próbáljuk rávenni, az az, hogy igenis, mi, országgyűlési képviselők hozzuk létre azt a szervezetet, mert így, 386an legfeljebb egy parlamenti vitában vesz ünk részt, de egy eseti bizottságban tényleg mindazokat a veszélyeket, csapdákat, kockázatokat nagyobb esélyünk van észrevenni, amiről nem akarjuk, hogy kísérő jelensége legyen egy olyan folyamatnak, ami tényleg lehet pozitív is.
