Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Az új tulajdonosi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
997 (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tudják, ahhoz, hogy biztonságban élhessünk közösségi szinten, szükség van stratégiai nemzeti vagyonra, és ezt a nemzeti vagyont megfelelőképpen kell kamatoztatni, olyan embereket kell odaültetni, akik erre képesek. Talán a mai napon éppen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr ezért menesztette a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság vezérigazgatóját , talán felmérte a mai délutáni vita alapján, hogy bizony erre szükség van, felelős politikusnak felelős döntést is kell hozni, ha valami nem megy, például a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás. Tisztelt Képviselőtársak! Ha komolyan gondoljuk azt, h ogy az ország népét tulajdonhoz kellene juttatni stratégiai területen, akkor ott vannak az egészségbiztosítási pénztárak. Miért kell akkor biztosítókat, befektetőket keresni annak érdekében, hogy ennek a programnak a megvalósításában részt vegyenek? Miért kell az állampolgárok által befizetett járulékokat úgymond privatizálni? Miért kell? Nem! Tisztelt képviselőtársaim, ha komolyan gondolják, akkor indítsanak valóban egy olyan felmérést, egy olyan társadalmi párbeszédet, amelyben megkérdezik az ország lakos ságát, hogy szeretnéneke tulajdonossá válni az egészségpénztárakban, szeretnéneke, mondjuk, egy főre esően 12 ezer forinttal beszállni egy egységes közösségi kockázatviselésen alapuló biztosítási rendszerbe, és esetleg ezt a 12 ezer forintot valóban megh itelezhetné vagy biztosíthatná nemre, korra való tekintet nélkül a központi kormányzat, ha a felelősség élményében szeretné részesíteni az állampolgárokat, mert akkor felelősek lennénk egyéni és közösségi egészségünk biztosításában. Tisztelt Államtitkár Úr ! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagyon érdekes az a megfogalmazás, hogy a még többségi állami tulajdonban maradó vállalatok gazdálkodásában is új érdekeltség, a tulajdonos polgár felelőssége jelenjen meg. Nyilvános a vagyonnyilatkozatom, 17 darab MOLrészvénnyel rendelkezem elég hosszú ideje. Azt gondolom, hogy túlságosan nagy mértékkel nem tudtam befolyásolni ennek a részvénytársaságnak az üzletmenetét, viszont azt tudom minden esztendőben az év végi tőkeszámlaelszámolásnál, hogy amennyi osztalékom n ekem ebből a 17 részvény után jár, az aligalig fedezi a tőkeszámla fenntartási költségét. Ha megnézzük ennek a részvénycsomagnak a piaci értékét, akkor ott tartunk, mintha egyegy családban egy családtagra jutó tervezett kedvezményes részvényvásárlási ker ettel találkoznánk, tehát ebből lehet látni, hogy olyan nagyonnagyon nagy - egy prosperáló energetikai társaságról van szó - osztalékra nem lehet számítani, és erre nem lehet jövőbeni létbiztonságot alapozni. Azt gondolom, valami célt sikerül tévesztenünk , ha így gondolkodunk. Lehet, hogy a cél a figyelem elterelése az aktuálpolitikai kérdésekről, amelyek kellemetlenek, és lehet az a cél, amit Vas János képviselőtársam megfogalmazott, hogy esetleg a piacra kerülő részvényekhez való későbbi hozzáférést szer etnék ezáltal előkészíteni. Ez is lehet cél, de ez egészen biztosan nem fog egybeesni azzal, hogy nyugalmat, biztonságot és jobb életet adó, szabad és erős Magyar Köztársaságot építsünk. Nemzeti vagyon nélkül? Olyan nemzeti vagyon nélkül, amely biztosíthat ja számunkra akár az egészséges ivóvízhez való hozzáférést úgy, hogy azt ne kelljen visszakönyörögnünk esetleg egy privatizációt követően valamely gazdasági társaságtól és érdekeltségtől? Nagyon érdekes az a megfogalmazás is, hogy a lehető legszélesebb kör vehessen részt a programban, az állami tulajdonból mindenki egységes elvek szerint részesülhessen, a kedvezményekkel mindenki egyforma eséllyel élhessen. A lehető legszélesebb kör vehessen benne részt, mindenki vehessen benne részt, mindenki hozzáférhesse n, vagy ahogy Keller államtitkár úr kétperces felszólalásában mondta, nem mindenki, tehát azért mégsem mindenki. Tehát akkor most kicsoda? Mindenki, a legszélesebb kör, nem mindenki? Talán az elkövetkezendő hetekben, amíg törvényjavaslat formájában nem hoz zák a tisztelt Ház elé, ezen lehetne még gondolkodni. De engem leginkább az fogott meg, és érzéseket váltott ki belőlem, hogy a felelős tulajdonlás élményét minél többen tapasztalhassák meg. Ne tessenek haragudni, az elmú lt hetekben, ahogy az emberekkel találkoztam, egészen más élményekre vágynak az emberek: biztos munkahely élményére vagy értékálló nyugdíj és a közalkalmazotti fizetések élményére, vagy a kis- és középvállalkozások adóterhei elviselhetőségének élményére, v agy éppen a gazdasági növekedés élményére nemcsak
