Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
948 elismertük a népszavazás eredményét, a választási eredményeket, ugyanakkor Orbán Viktor a 2002es vereségét és a 2006os vereségét is képtelen volt elismerni, és mind a mai na pig képtelen ezt megemészteni. (15.10) Tehát ha kódexről beszélünk, akkor saját soraikban osszák ki a kódexeket. Mi ismerjük a játékszabályokat, ismerjük a demokrácia szabályait, és be is tartjuk azokat. (Varga Mihály: És mi van a vizitdíjjal? - Domokos Lá szló: Ez személyeskedés.) Amiért viszont szót kértem, arról is hadd mondjak el néhány mondatot. Vasárnap a felsőoktatási részhozzájárulás ügyében született döntés. Önök tandíjról beszélnek, tandíj nincs a felsőoktatási törvényben, van képzési hozzájárulás és van költségtérítés. Mind a kettő ugyanolyan elv alapján nevezhető tandíjnak. És miután önök azt állítják, hogy '98ban megszüntették a tandíjat, és megszüntették vasárnap a népszavazással, közben ott van a költségtérítéses hallgatók tömege, több mint 2 millió 200 ezer fiatal a magyar felsőoktatásban, akik nem 2 ezer forintot fizetnek, mint amit '98ban eltöröltek, és nem havi 10 ezer forintot, amit most vasárnap eltörölt a népszavazás, hanem soksok tízezret havonta. Van olyan képzés, ahol 506080 ezer forint a havi tandíj. Arról miért nem beszéltek a választási kampányban? Őket miért nem sajnálják? Közöttük nagyon sok a hátrányos helyzetű, nagyon sok a nehezen élő család. Ugyanakkor hivatkoztak arra, hogy a szegények kimaradnak a felsőoktatásból. Hallot tuk itt ma is ezt az érvet, hogy a szegények kimaradnak a felsőoktatásból. Ennél nagyobb hazugság egyébként nincsen, mert elfeledkeznek arról, hogy a magyar társadalom szociálisan leghátrányosabb alsó harmadából évtizedek óta nem jutnak be fiatalok a magya r felsőoktatásba. És miközben a romák képviselője üdvözli azt, hogy eltörölték a tandíjat, és így elhárul az akadály az ő népének az egyetemre jutása elől, elfelejti azt, hogy olyan nagy összegeket von el a felső tízezer, a társadalom gazdagabb harmada a s aját fiataljainak ingyenes egyetemi nevelésére, hogy ezért nem jut a roma fiatalok felemelésére megfelelő összeg. Esélyük nincs arra, hogy a felsőoktatásba jussanak. Oda kellene csoportosítani, és ez a kormányzat szándéka, hogy oda kerüljön pénz, ahol való ban a szegények vannak. Nem azt tartom vereségnek, hogy leszavazták a tandíj kérdését, majd erre azon az úton, amit Almássy Kornél javasolt, el lehet indulni. Igazi vereségnek azt tartom, hogy elhitték az emberek az önök álságos érveit, amikor a szegényekr e hivatkozva akarták megőrizni a gazdagok kiváltságait. Ezt tartom a kormányoldal vereségének, mert ezt nem tudtuk megértetni az emberekkel, hogy mennyire becsapták őket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor ) : Megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm. Tatai képviselő úr előttem szólt. Ha jól emlékszem, képviselő úr azt mondta, hogy két és félmilliónyian fizetnek adót? Négy. (Felemelt kezén mutatja.) De sokan csak minimálbér után, ez kétségtelen, de érdemes pontosan megnézni a számokat. Az, hogy hány szegény, a társadalom alsó tizedéből, alsó harmadából származó gyerek érkezik a felsőoktatásba, fontos kérdés. Tudom, hogy gimnáziumi igazgatóként elköte lezettje voltam személyesen is az Arany János tehetséggondozó program beindításának. Hiszen a tatai gimnázium egyike volt a kiválasztott gimnáziumoknak, minden megyében kiválasztottuk a legjobb gimnáziumot, lehetőség szerint a legjobb kollégiummal, és mára elmondhatjuk büszkén, hogy már leérettségiztek és egyetemre járnak azok a gyerekek, akik a legrosszabb szociális körülmények közül, a legkisebb településekről jőve kaptak lehetőséget ennek a programnak a keretében. Az a szám, amit büszkén szokott emlegetn i Hiller miniszter úr, hogy most már hány nagyon szegény családból jövő
