Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (Mandur László): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
936 2000ben lefolytatódott az integráció, akkor azért támogatta mindenki a felsőoktatási integrációt, hogy majd kisebb és kevesebb lesz az egyetemek, főiskolák száma Magyarországon. Hát, ennek egészen az ellentétét látjuk az elmúlt években, folyamatosan növekedett az egyetemek, főiskolák száma. (14.10) Azt gondoljuk, hogy itt mindenképpen piaci szabályozásra, illetve piaci viszonyok megteremtésére lenne szükség. Mi azt is valljuk, hogy az államilag finanszírozott hallgatói létszám c sökkentése sem lenne ördögtől való dolog. Ezzel egyébként ezt az egész tandíj vagy nem tandíj kérdést ki lehetne váltani, és megtakarításokat lehetne egyébként elérni a felsőoktatásban. Tény, hogy amíg az állami fenntartású intézmények bevételüknek akár 60 százalékát is a maguk számára teremtik elő, addig számos nem állami intézmény kényelmesen gazdálkodik állami támogatásból. Ismét felhívnám arra a figyelmet, hogy állami normatívát nem kéne nem állami intézményeknek adni. Gondolok itt a magán- és alapítván yi főiskolákra. Egyes szakokon a felvételi keretszámok sürgős korszerűsítése elengedhetetlen. Évente 2500 pedagógusra van szüksége a magyar közoktatási rendszernek. 15 ezer pedagógust bocsátanak ki az egyetemek és főiskolák évről évre, 15 ezer tanárt és ta nítót (Arató Gergely közbeszól.) , és a kormányzat nem próbál évente ehhez a számhoz hozzányúlni. Arról beszélünk, hogy át kéne alakítani a pedagógusképzést. Hát tessék átalakítani, itt a lehetőség. Ne a tandíjról beszéljünk, hanem arról beszéljünk, hogy ez t a kérdést hogyan lehet megoldani. Szorgalmazzuk a műszaki és természettudományi képzésben részesülők arányának a növelését. Ebben is el kéne mozdulni már. Az elmúlt két évben 1 százalékkal növelte a kormányzat a természettudományi és műszaki képzésre fel veendő hallgatói keretszámot. Ebben a kérdésben is el kéne talán mozdulni. Erősíteni kellene azon szakok finanszírozását, amelyek a gazdasági fejlődéshez, a versenyképesség növeléséhez szükségesek; mérnökök, informatikusok képzése. A bolognai folyamat nem akadályozta meg a szakburjánzást. Felül kéne vizsgálni a szakokat. Hogy van az, hogy kétfajta agrármérnököt képezünk: olyan agrármérnököt, aki csak a növénytermesztéssel foglalkozik, és olyan agrármérnököt, aki meg csak az állattenyésztéssel foglalkozik. I lyen kérdésekről kellene talán vitatkozni. A szakképzést kellene erősíteni. Amikor arról beszélek, hogy csökkenteni kellene az államilag finanszírozott hallgatói létszámot, akkor pontosan a szakképzés javára kellene csökkenteni, és talán el kéne azon gondo lkodni, hogy a felsőfokú integrált szakképzés forrásait egyfelől a középfokú szakképzésre, másfelől pedig a felsőoktatás finanszírozásának a támogatására kellene fordítani. Miközben kommunikáció szakos hallgatóból Dunát lehet rekeszteni, addig egy jó aszta lost, kőművest egyre nehezebben lehet találni. Szerintem ilyen kérdésekről kellene nekünk talán most beszélnünk a tandíj eltörlése után. Azt gondolom, ki kell azt is mondjam, hogy talán a kormányzat is jobban járt volna, ha ezt a tandíjat, amelyet erőltete tt az elmúlt két esztendő során, nem erőltette volna. Ha a HÖOK tandíjjavaslatát elfogadta volna a kormányzat, akkor talán előrébb lettünk volna, és egy igazságosabb, jobb teljesítményre ösztönző rendszer került volna bevezetésre. Mert ez a tandíj, amit ön ök erőltettek, semmiképpen nem szolgálta a versenyképességet, nem szolgálta a minőségelvet. Ugyanannyi tandíjat kívántak szedni - és ezt hagyta a kormányzat - egy vidéki főiskolán, mint mondjuk, egy elit képzést folytató budapesti egyetemen. Semmifajta ver seny nem volt e mögött a tandíj mögött. De ez a tandíj eltörlésre kerül. Viszont remélem, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket én feszegetek és felvetettem, a kormányzat válaszol, mert bizony a felsőoktatásnak szüksége van reformra; nemcsak a felsőoktatásna k, hanem az egész oktatási rendszerünknek. Végre egységesen kéne kezelnünk a közoktatást, a felsőoktatást és a tudományos képzést.
