Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
927 Nem kommunikálnak, nem látják át a helyzetet, nem érzékelik a szakma hangját, egyszerűen nyomulnak előre egy rossz, úgynevezett reformmal, aminek sajnos a súlyos következményei már észlelhetők. Azzal fejezem be, nyögésnek… Nyögés a vége a nem akarásnak (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanonnan: Miért fejezed be, beszélj még! - Nyögésnek nyögés a vége! - Csak egy mondatot a saját javaslatról!) Na végre, legaláb b valamit meghallottak. A nem akarásnak nyögés a vége, legalább most már ezt meghallották. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fáj az igazság!) Arra kérem önöket, hogy ezt a benyújtott törvénytervezetet, amelyben a nép akaratának megfelelően a vizitdíj, a kór házi napidíj, a tandíj megszüntetésére teszünk javaslatot, és annak az összegnek a pótlására, amelyet az önök rossz intézkedései kapcsán az ágazat már nem tud viselni… - ennek olyan forrásokból történő pótlására, amelyek, úgy gondolom, a társadalom számára kis áldozatvállalással egy nagy ügy érdekében viselhetők. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Keller László: Erről kellett volna beszélned!) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő vezérszónok Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője. Parancsoljon, öné a szó. DR. KÓKA JÁNOS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most vasárnap az történt, amire számítottunk. A népszavazáson három, végletekig lebutított kérdésre vá laszolt több mint hárommillió ember igennel. Szeretném ezen a fórumon is még egyszer megköszönni annak a 700 ezer embernek, akik átláttak a szitán, és fontosnak látták, hogy nemet mondjanak a populista, demagóg politikára, akik nem dőltek be annak, hogy a kenyér ingyen van, ha az állam fizeti, és akik elmentek akkor is, ha tudták, hogy nem nyerhetnek. Csak jelezni akarták, hogy nem kérnek a népbutításból. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy mind a 1618 százalék kizárólag SZDSZszavazó lenne, ami legalább azt jelzi, hogy ezek az emberek pártállástól függetlenül, átgondoltan mentek el szavazni. A kampány során a Szabad Demokraták Szövetsége arra helyezte a hangsúlyt, hogy rávilágítson az összefüggésekre, hiszen fontosnak tartjuk, hogy megismertessük az embe rekkel a reformok lényegét, azt, hogy tudatosítsuk: ami ingyen van, az valakinek nagyon sokba kerül. A népszavazás valódi tétje az volt, hogy lehete rövidlátó, destruktív politikával az embereket becsapni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Lehetett. Termés zetesen egy ilyen referendum, ami arról szól, hogy szeretnénke valamiért fizetni, vagy inkább kapjuk ingyen, a világ szinte bármelyik országában nyert volna. Más kérdés, hogy vane a világon olyan ország, ahol ilyen kérdéseket népszavazásra lehet bocsátan i. Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a kérdések álságosan lettek feltéve, hogy a népszavazás nem is a kérdésekről magukról, hanem a kormány munkájáról szólt, hogy a kormány nem jól kommunikálta a reformokat, de mindez mellébeszélés. A tény az, hogy a z ország nagy többséggel arra szavazott, hogy nincs rendben az, hogy vizitenként legálisan 300 forintot fizessünk, de rendben van az, hogy hálapénzt fizessünk feketén. Nincs rendben az, hogy az egyetemi hallgató megfizesse egyetemi oktatási költségeinek eg y részét, de rendben van az, hogy azok a szegények, akik nem járnak egyetemre, fizessék meg a jómódúak oktatását, akiknek életkeresete többszöröse lesz az övéknek. Természetesen a mostani helyzetben annak kell történnie, amit a többség kíván, ez így van re ndjén. De mi minden népakarat iránti tiszteletünk mellett ki kell hogy jelentsük, hogy nem értünk egyet a többség döntésével. Mi azzal a kisebbséggel értünk egyet, akik nemmel szavaztak, akik valóban szeretnének a korrupció ellen küzdeni, és úgy gondolják, hogy a hálapénz a korrupció maga,