Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÉKI GABRIELLA jegyző: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
923 Választási Bizot tság is, így újra kellett feltenni a kérdéseket 2009es határral. Ha valaki oka tehát a népszavazás késői voltának, akkor azok a kezdeményezők, részben az eredeti kérdéseiktől való, magyarázat nélküli politikai eloldalgással, részint pedig az eredeti kérdé sek rossz, alkotmányellenes feltételével. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Önök a második verzióban helyesen tették fel, legalábbis az Alkotmánybíróság számára elfogadottan a kérdést, 2009. január 1jétől javasolták a vizitdíj eltörlését. Hogy komolyan gondoltáke ezt a dátumot, azt nem tudom, hiszen azt még csak értem, hogy a mi javaslatunk előrehozza ezt az eltörlést, mert értjük a többségi akaratot, és nem gondoljuk, hogy a kormánynak ilyenkor érdemes lacafacázni - ennyit arról, hogy mennyire nem akarunk időt húzni , az már azonban árulkodó, hogy a népszavazás kérdéseinek kezdeményezői, akik 2009et írtak be, most ők adják be, hogy mégis előbb legyen. Ezt érteni nem értem, de majd nyilván magyarázatot kapok rá a vez érszónoklatokból. Végrehajtjuk tehát, mégpedig a lehető leghamarabbi időpontban ezt a döntést, épp azért, mert értjük a tanulságokat is. Azt mondtam és úgy is gondolom, hogy egy felelős kormánynak van egy harmadik kötelezettsége is: megnézni, hogy működőké pese az egészségügy és a felsőoktatás a jelzett források kivételével. Csodák nincsenek, csodát nem tudunk teremteni. Az előbb utaltam rá, hogy ha érthető okokból úgy döntött a választók többsége, hogy nem akar a jobb zsebéből fizetni, akkor csakis a közös zsebünkben, a másik zsebben kereshetjük meg a pénzt. Vane itt pénz erre? Valamennyit nyilván kell találni, de ez csakis a létező pénzek átcsoportosításával található meg. Egy biztos: olyan megoldásban nem vagyunk partnerek, ami járulékot vagy adót emel, hiszen gondolom, ellenzéknek és kormányoldalnak, szakembereknek és nem szakembereknek egyetértése van abban, hogy Magyarországon inkább a közterhek csökkentésére volna szükség, mint növelésére. Ezért tehát azokkal a véleményekkel, amelyek úgy szóltak, hogy végül is oldja meg járulékokból a kormány, csak úgy tudok egyetérteni, hogy járulékon felüli pénze valóban nincs az országnak, viszont úgy nem, ha valaki úgy értette, ahogy logikusan hangzik, hogy ehhez járulékot kell emelni. Mi az, amit még nem lehetsége s csinálni? Nem lehetséges társadalmi csoportokat egymásnak ugrasztani. Nem lehetséges másoktól elvenni a népszavazás döntése következtében. Nem lehetséges sem szociális juttatást, sem nyugdíjat, sem egyéb, például közoktatási költséget emiatt megrövidíten i. Éppen elég bajt okozott ez a népszavazási kampány az ország újbóli felzaklatásával, hiszen mint tudjuk, a kampányok nem alkalmasak arra, hogy társadalmi béke köttessék, a kampányok mozgósítanak. Különösen a népszavazás kezdeményezői, politikai logikából érthetően, nemzeti felelősségből kevésbé magyarázhatóan, ilyenkor nagy mozgósításra, indulatok felkorbácsolására törnek; ez világos, ilyen szokott lenni egy kampány. A kampányban egy jó van, hogy vége van. Nem kívánunk újabb konfliktusokat kelteni azzal, hogy a költségvetés egyik rovatából, egyik társadalmi csoport juttatásaiból átadunk a másiknak. Ha ezt tennénk, osztoznánk a népszavazás kezdeményezőinek felelősségében, és ezt nem kívánjuk megtenni. Akkor mit tehetünk? A következőket. Leszögezni azt az el vet, hogy továbbra is járulékalapú egészségügyben gondolkodunk, és azokból a járulékokból kell gazdálkodni, amelyek befolytak, természetesen beleértve azoknak a társadalmi csoportoknak a járulékfizetését is, akik helyett a kormány fizet, a nyugdíjasok, a g yerekek, a szociális segélyezettek és a munkanélküliek járadékát. Ebből kell kijönnünk, ennél több nincsen. Az is világos, hogy van, amihez a vizitdíj előtti állapotok visszacsinálása ellenére sem tudunk és akarunk hozzányúlni. Alapvető célunk az, hogy a n épszavazás döntésének megfelelően álljanak elő újra a 2007. február előtti állapotok juttatásokban, egészségügyi és felsőoktatási finanszírozásban. Van, amiben azonban kivételt kell tennünk: kivételt kell tennünk társadalmi méltányosságból. Lehet, hogy önö k nem gondoltak a kisnyugdíjasokra a kérdés feltételekor, nekünk gondolnunk kellett. A vizitdíj kompenzációjaként beépült a minimálnyugdíj összegébe és a minimálnyugdíjnál nem sokkal több nyugdíjak összegébe évi tizenkettő, illetve más esetben évi nyolc vi zitdíj kompenzációja.
