Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004; beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006, valamint a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004. és a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006. szóló beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
899 nem az a megoldás, hogy akkor az amerikai, a német és a magyar munkás is dolgozzék olyan olcsón, mint ők. Nem az árban kell visszaszerezni a versenyképességet, hanem a minőségben. Ez a felismerés volt az, amely az Európai Uniót 2000ben az úgynevezett lisszaboni stratégia megfogalmazására késztette, annak a lisszaboni stratégiának, amelynek kulcsfontosságú elemei, amelynek célja, hogy Európát 2010re a világ legversenyképesebb régiójává tegye, és amelyn ek kulcsfontosságú lépései az oktatás, a képzés, az élethosszig tartó tanulás, a kutatás, a fejlesztés és az informatika. Ezek a célok az Európai Unió megfogalmazásában az úgynevezett lisszaboni stratégiában öltöttek testet. Ez megítélésem szerint egyike v olt az Európai Unió legnagyszerűbb, leginkább előremutató, legtávlatosabb döntéseinek - talán nem véletlen, hogy egyike volt azoknak, amelyeket a legkevésbé hajtottak végre. Én az államtitkár úrral ellenté tben azt gondolom, hogy az út, amit a lisszaboni stratégiában kijelöltünk, célhoz vezetne, ha követtük volna ezt az utat. Nemcsak mi, Magyarországon, hanem mi itt, Európában mind a huszonöten, illetve most már huszonheten. Nem követtük, tisztelt Ház, amint azt az előző felszólalásomban említettem volt, pusztán a kutatásfejlesztés területén az Európai Unió Bizottsága által ajánlott 3 százalék helyett az Európai Unió a GDPjének mindössze 1,8 százalékát költi kutatásra, fejlesztésre. Más kérdés, hogy mint ug yancsak megemlékeztem volt róla, Magyarország még ezt az 1,8 százalékot sem éri el. Ha tehát mi itt, Európában és mi itt, Magyarországon a versenyképesség visszaszerzésében az olcsóbb, ámde jó minőségű távolkeleti és most már egyre kevésbé csak távolkele ti, de keleti munkaerővel szemben elvesztett versenyképességünk visszaszerzésére törekszünk, akkor a kutatásra, a fejlesztésre, továbbá az oktatásra, a képzésre és az élethosszig tartó tanulásra igen nagy hangsúlyt kell fektetnünk. Az Európai Unió, amely m ost már nyolc esztendeje ezt a - még egyszer mondom - nagyon pozitív és nagyon előremutató állásfoglalását, javaslatát, stratégiáját megfogalmazta, saját maga nem követi ezt az utat. Az Európai Unió szövetségi, uniós szinten csaknem százszor annyit költ az Unió mezőgazdaságának támogatására, mint az Unióban folyó kutatás és fejlesztés támogatására. Tisztelt Ház! Ha ezen az arányon nem sikerül változtatni az Unióban, akkor Európa lemarad, akkor az európai szociális modell, amely, mint mondottam volt, az euró pai munkaerő magas minőségére és ezáltal versenyképességére épül, egy olyan rokonszenves kísérlet marad, amely gazdasági alapok híján nem fog fenntarthatónak bizonyulni. Azt gondolom, hogy mindannyiunknak Európában és ezen belül Magyarországnak is ezzel sz emben kell állást foglalnunk, ezzel szemben kell haladnunk, végre kell hajtanunk azt, amit közösen elhatároztunk, végre kell hajtanunk Európában, és végre kell hajtanunk itt, Magyarországon is. Az az állásfoglalás, amelyről a bizottság nevében az imént bes zéltem, ennek az útnak a legsürgetőbb lépéseit vázolja fel, azokat a lépéseket vázolja fel, amelyeket a leghamarabb megteendőnek gondolunk annak érdekében, hogy a kutatásfejlesztés - és itt most zárójelbe tenném a dolog többi részét - elnyerhesse azt a he lyét és szerepét, amelyet hivatott betölteni a magyar gazdaság, még egyszer mondom, nem közvetlen gazdasági hasznosulás útján, hanem a munkaerő termelékenységének, minőségének, hasznosulásának útján hivatott betölteni abban, hogy Európa vissza- vagy megsze rezhesse vezető szerepét a világ versenyképességében. A helyzet ugyanis az, hogy amikor ezt a stratégiát 2000ben megfogalmaztuk, akkor Európa le volt maradva az Egyesült Államok mögött, akkor Európa azt az igényét, azt a célját fogalmazta meg, hogy ezt a lemaradást az Egyesült Államokhoz képest behozzuk, és Európa az Egyesült Államokkal szemben legyen a világ legversenyképesebb régiója. Mára ahelyett, hogy behoztuk volna ezt a lemaradást, a lemaradás nőtt, és Európa a legutóbbi mérések szerint versenyképes ségben nemhogy megelőzte volna az Egyesült Államokat, hanem visszaesett a távolkeleti régió mögé a harmadik helyre. Én tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy e tekintetben Magyarországnak és egész Európának igen sürgető lépéseket kell tennie. (11.10)
